Szent Szaniszlónak, Krakkó vértanú püspökének (†1079) emléknapja,
aki védelmezte a szegényeket, az emberi méltóságot, az Egyház és az evangélium
szabadságát.
ApCsel 4,13–21. Péter és János tanúságot tesz a főtanács
előtt
13Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak, 14ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani. 15Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt 16tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk. 17De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.” 18Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében. 19Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? 20Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” 21Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt,
Az Apostolok
cselekedeteinek e lapján folytatódik a beszámoló Péter és János kihallgatásáról
a vének és írástudók előtt, miután meggyógyították a bénát. A főtanács tagjai
megdöbbennek azon, hogy Jézus két tanítványa milyen bátran válaszol a
kérdéseikre. Az ámulat abból is fakad, hogy látják, hogy bár „írástudatlan és
tanulatlan emberek”, mégis bátran állják a vallatást. Minket is arra hívnak,
hogy tanúskodjunk és számot adjunk hitünkről. Nem elég egyszerűen csak
ismételgetni. Elengedhetetlen, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ma hogyan
kell tanúskodnunk a keresztény hitről, hogy az megérintse az emberek szívét és
elméjét? Anélkül, hogy alávetnénk magunkat a többség vagy az erőszakosok és
gőgösök hatalmának. Minden keresztény nemzedéknek sokat kell tanulnia abból,
ahogyan Péter és János a főtanács előtt viselkedett. Jól tudják, hogy immár nem
hallgathatnak: már nem félnek. A hallgatás az evangélium elárulását jelentette
volna. Aki az evangéliumot a szívében hordozza, nem tehet mást, mint hogy
továbbadja, kerüljön akár az életébe is. És ez nem minden. Meg is találja a
módját annak, hogy továbbadja. Az evangélium nem fegyver, amivel fenyegetni
kell, hanem köpeny, amellyel szeretettel be lehet takarni az embereket. A
kereszténység inkább vonzerőn, mintsem meggyőzésen múlik, mondta Antiochiai
Szent Ignác, főleg a legnehezebb időkben, mint amilyenben most is élünk.
