Emlékezzünk meg Máriáról, aki Kleofás felesége volt, és a
többi asszonnyal együtt ott állt az Úr keresztje alatt. Imádkozzunk minden
asszonyért, aki bátran, nehézségek árán is követi az Urat a világ minden táján.
Emlékezzünk meg Dietrich Bonhoeffer evangélikus
lelkészről, a második világháború alatti német ellenállás mártírjáról: 1945-ben
a flossenbürgi táborban ölték meg a nácik.
ApCsel 3,11–26. Péter
a béna meggyógyítása után a tömeghez szól
11Mivel nem tágított Péter és János mellől, odagyűlt köréjük csodálkozva az egész nép az úgynevezett Salamon-csarnokba. 12Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: „Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon? 13Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. 14Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, 15az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk. 16Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok, és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára. 17Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is. 18Ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy Krisztusa szenvedni fog. 19Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, 20hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, 21akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által. 22Mózes ezt mondta: „Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek!” 23„Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből.” – 24A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat. 25Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. – 26Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől.”
Péter éppen visszaadta a gyógyulás révén a méltóságát annak a béna
embernek, aki évek óta a templom kapujánál kéregetett. Ez az ember, miután
meggyógyul betegségéből, örömében azonnal ugrándozni kezd a templom udvarán.
Természetesen mindenki elámul azon, ami történt. Mindenki Péterhez és Jánoshoz
megy. Hogyne lepődnének meg ezen a rendkívüli eseményen? Mindenki ámulva tekint
a két tanítványra, azt gondolván, hogy a gyógyulás az ő érdemük. Ám Péter,
akitől igen távol áll az a szereplési vágy, amelyet mindnyájan jól ismerünk,
azonnal tisztázza mindenki előtt, hogy a csodát nem ők, hanem Isten tette. Ez
Péter második nagy beszéde, amelyet az Apostolok cselekedetei idéz. Ezúttal a
templomban, Salamon oszlopcsarnokában mondja el. Nyilván nem véletlenül
választotta ezt a helyet. A hely, ahol az apostol szól, a zsidó vallás szíve,
ahová a zsidók mindennap imádkozni jártak. Péter azonnal világossá teszi az
összegyűlt „egész nép” számára, hogy Isten az, aki meggyógyít. Az apostol talán
éppen abban a pillanatban emlékezik arra, amit Jézus az apostoloknak mondott,
mielőtt búcsút vett volna tőlük: „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi
végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz…” (Jn 14,12)
De a jó gonosz feletti győzelmének szerzője a mennyei Atya. Ezt végérvényesen
megmutatta – teszi hozzá az apostol – azzal, hogy feltámasztotta Jézust a
halálból. A béna pedig a Feltámadott nevében volt képes visszanyerni teljes
méltóságát és felállni. Tehát nem meghökkentő, mágikus eseményekkel van
dolgunk, hanem Istennel, aki Jézus neve által kezdi kinyilvánítani hatalmát,
aki legyőzte a halált. A béna ember gyógyulása pedig Isten országának kezdetét
jelzi a földön. Ezért kéri az apostol hallgatóit, hogy ismerjék el ezt az
eseményt, térjenek meg, és változtassák meg életüket, vagyis fogadják be azt a
Jézust, akit keresztre feszítettek, de akit az Atya feltámasztott, mint az
egész teremtés első gyümölcsét, és kövessék tanításait.
