ApCsel 5,17–26. Az apostolok letartóztatása és csodálatos szabadulása
A főpap és a szadduceusok, féltékenyek lévén az apostolok sikerére, elrendelik letartóztatásukat. A szöveg úgy fogalmaz, hogy „elteltek irigységgel” (Káldi-Neovulgáta fordítás). Jól ismerjük az irigység által okozott károkat, amely a rossz érzések közül a legördögibb. A Bölcsesség könyvében az áll, hogy a halál az ördög irigysége folytán jött a világba. Irigységből zárják börtönbe az apostolokat. Isten igéjének hirdetése valóban csodákat művelt, és a keresztény közösség számban és tekintélyben növekedett. Tevékenysége szembeszállt a gonosz művével, amely az emberi együttélés megsemmisítésére törekszik. Ezért a keresztény közösségre – ahogy Jézusra is – a gonosz erőszakos támadása zúdul. Ám az Úr nem hagyja el tanítványait. Éjszaka egy angyal csodálatos módon kiszabadítja őket a börtönből, és megparancsolja nekik, hogy menjenek vissza a templomba, és hirdessék az igét a népnek. Mondhatjuk, hogy Isten igéjét immár lehetetlen láncra verni. A mindenkori Heródesekre, akik időről időre megpróbálják elhallgattatni az evangéliumot, Jézus ereje mér vereséget, aki egyszer és mindenkorra legyőzte a gonoszt. Az evangélium hallgatóinak és követőinek, a keresztény közösségnek folyton szembe kell néznie az evangélium iránti ellenállással. Az utóbbi időben sem hiányoznak azok, akik folytatják a világ fejedelmének erőszakos művét, hogy elhallgattassák az evangéliumot. A múlt század folyamán milliók szenvedtek a totalitárius rendszerek dühétől, amelyek elhatározták, hogy némaságra ítélik az evangéliumot, bebörtönözve és megölve annak tanúit. De az evangéliumi szó előbb-utóbb minden láncot megtör. Természetesen nem semmisíti meg az üldözőket; inkább imádság száll fel a foglyok ajkáról értük, hogy megtérjenek a szeretetre. A gonosz misztériuma folytatja működését, de nem arathat győzelmet Jézus tanítványai felett.
Imádság a szentekkel