Canterburyi Szent Anzelm (†1109) emléknapja: bencés szerzetes, Canterbury érseke volt, aki az Egyház iránti szeretetből viselte a száműzetést.
Emlékezzünk Ferenc pápára (†2025), aki egy éve költözött az Atya házába.
ApCsel 7,51–8,1a. Istvánt megkövezik
51Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. ✴52Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, 53ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.” ✴54Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. 55Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. 56Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” 57Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, 58kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. 59Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” 60Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült. És Saul helyeselte meggyilkolását.
István megkövezésével kezdődik a keresztény vértanúk története. Ő Jézus nyomában jár mindhalálig. Lukács idézi utolsó szavait, amelyek hasonlók azokhoz, amelyeket Jézus mondott a kereszten: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”, majd, miközben a kövektől sújtva térdre rogy, tovább imádkozik: „Uram, ne ródd föl nekik bűnül!” A megkövezett István meghal. István az első (a protomártír) abban a nagyon hosszú sorban, amely a 20. században éri el csúcspontját az Egyház történetében. Vértanú az, aki nem alkuszik meg a világ önző mentalitásával; ezért erőszakkal űzik ki onnan. Így történt Jézussal is: nem születhetett meg Betlehemben, majd idegenbe kellett menekülnie; Názáretbe ment, és a szakadék szélére vitték, hogy letaszítsák onnan; végül Jeruzsálemben a város falain kívülre hurcolták, hogy keresztre feszítsék. A mártír az evangélium szeretetének tanúja, egészen vére ontásáig. István, Jézus példáját követve, eljut a szeretet csúcsára, ahol minden ellenségeskedés megszűnik. Ahogy Jézus számára, úgy számára sem létezik ellenség; sőt, imádkozik üldözőiért, hogy magukba szálljanak, és megtérjenek. A világ számára könnyű és természetes, hogy gyűlölje valódi vagy vélt ellenségeit. Pedig a világnak arra van szüksége, hogy megszabaduljon a hatalmas mennyiségű erőszaktól és gyűlölettől, helyette megbocsátással és szeretettel teljen meg. A Megfeszített váltja meg a világot, nem a keresztre feszítők. Mi pedig hozzátehetjük, hogy a sok mártír minden korban megmentette és újra megmenti a világot a pusztulástól. Pál, aki tanúja volt István vértanúságának, és helyeselte azt, sőt folytatta a keresztények üldözését, talán az első, akinek szívét megérinti István imája.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
