Mk 8,1–10 – A második kenyérszaporítás
Márk evangélista kiemeli, hogy ismét nagy tömeg gyűlt össze Jézus körül. A második evangélium több helyütt is hangsúlyozza azt a lelkesedést, amit Jézus jelenléte keltett a falvakban, ahová ellátogatott. Az ott élők, elsősorban a szegények ünnepi, szinte euforikus légkörben fogadják. Ennek a napnak az evangéliumi olvasmánya egy második kenyérszaporításról számol be. A szöveg sok hasonlóságot mutat az előzővel, de van néhány lényeges különbség is. Mindenekelőtt az, hogy ez a kenyérszaporítás pogány területen történik, Izrael határain kívül. A tömeg, mely három napja a nyomában jár, hogy meghallgassa, nem a zsidó vallás követője. Mégis annyira magával ragadja őket Jézus igehirdetése, hogy még enni is elfelejtenek. Jézust is megérinti ez az érdeklődés. Meghatódik, és magához ragadja a kezdeményezést. Úgy véli, nem lenne helyénvaló, ha éhesen térnének haza, hiszen már későre jár. Megosztja aggodalmát a tanítványokkal is, ám ismét a kicsinyességükkel és a fösvénységükkel találja szemben magát. Egyáltalán nem értik a helyzetet. Elgondolkodtató, hogy nem volt elég lecke számukra az első kenyérszaporítás. Figyelmeztetés ez mindenki számára, beleértve minket is, mert rávilágít, milyen kemény tud lenni a szívünk, és milyen lomha az elménk, ha csupán saját magunkra koncentrálunk, és elfeledkezünk Isten szaváról, pedig ha meghallgatnánk, látóvá válna tőle a szívünk. A tanítványok a józan eszükre hallgatnak, és nem Isten irgalmasságára. Természetesen az okoskodásuknak van alapja: hogyan lehet jóllakatni ennyi embert ebben a sivatagban? Jézus azt mondja: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). Magához ragadja a kezdeményezést, fogja a hét kenyeret, és megtörténik a csoda. Mindenki (az evangélista négyezer emberről beszél) bőségesen jóllakik. Még hét kosarat is megtöltenek a maradékból. A hetes szám a zsidó hagyományban a teljességre utal, akárcsak a tizenkettő Izraelben. Az Úr azért jött, hogy mindenki felé kinyilvánítsa irgalmasságát.
Előesti imádság
