Mk 7,1–13 – Az ősök hagyományai
Ez az evangéliumi szakasz egy hosszú vitáról számol be, amit Jézus folytat a farizeusokkal és az írástudókkal, a rituális tisztaságra vonatkozó törvényekről. A farizeusok olyan vallásos csoport tagjai, akik nagy jelentőséget tulajdonítanak „a vének hagyományainak”, melyeket egy szintre helyeznek a mózesi törvényekkel. Jézus számára ezek az előírások nem voltak központi jelentőségűek az Istennel kötött szövetség szempontjából. A farizeusok számára azonban ugyanolyan fontosak voltak, mint a Törvény. Azokat, akik nem tartották tiszteletben ezeket az előírásokat, „átkozott népségnek” titulálták, „amely mit sem ért a Törvényből” (Jn 7,49), és rájuk sütötték, hogy megsértik az Istennel kötött szövetséget. Jézus, azért, hogy félresöpörje ezt a törvényességhez mindenáron ragaszkodó, szeretetlen vallásos viselkedést, Izajást idézi, aki elítéli a könyörületesség nélküli, külsőségeken alapuló vallásgyakorlatot: „Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.” Majd világosan megmondja nekik: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” Jézus egyes számban használja a „parancs” szót, ezzel minden bizonnyal az egyetlen, legfőbb parancsra utal, mely azt írja elő, hogy legyünk szeretettel Isten és az embertársaink iránt. Ezután egy meglehetősen durva példán keresztül mutatja be, hogyan vezethet az emberi előírások betartása az isteni parancs áthágásához. A korbán, vagyis az Istennek szánt, áldozati ajándék példáját hozza, melyet nem lehet elvinni a templomból. Csakhogy – mondja Jézus – ha kizárólag ezzel az ajándékkal tudunk segíteni a szüleinken, akik szükséget szenvednek, akkor igenis el lehet hozni, mert így tudunk eleget tenni annak a törvénynek, mely előírja, hogy tiszteljük anyánkat és apánkat. Így kell viszonyulnunk Isten törvényéhez, nem a szabályok szigorú, ám szívtelen betartásával. Nem elég aprólékosan betartani a törvényt! Imádsággal, Isten szavának meghallgatásával, az Egyház életében való részvétellel, a szegényekkel való találkozások által kell gondoznunk, gazdagítanunk a szívünket.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
