A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Mk 8,11–13 – A farizeusok jelet kérnek
Márk evangélista továbbvezet bennünket Jézus nyomdokain, aki visszatért Izrael népének földjére. Paradox módon most a farizeusok jönnek elébe. Azok a farizeusok, akik látták a csodákat, amiket Jézus tett, hallották szavait a könyörületességről, tanúi voltak a lelkesedésnek, amit kiváltott az emberekből. Csakhogy ők képtelenek voltak teljes mélységében átlátni, amit Jézus tett; szívük nem indult meg a szegények és bűnösök sérülékenysége láttán. Bár van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak. A „jelek”, amiket Jézus adott, mind arra a valódi „jelre” mutattak, amely Jézus maga. A farizeusok azonban épp ezt nem látták vagy nem akarták látni. Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus, mikor követelésüket meghallotta, „lelke mélyéből felsóhajtott”, mint akit keserűség tölt el a szív ilyen mértékű keménységét látva. Épp a szív keménysége akadályozta meg a farizeusokat, hogy teljes mélységében lássák mindazt, ami a szemük előtt történt. Nem fogadták el, hogy egy ilyen jóságos ember, mint Jézus, lehet a szabadító Messiás. A prédikációk és csodatettek, melyek Jézushoz vonzották a gyöngéket és a szegényeket, a farizeusokat éppen hogy eltávolították, mivel ők nem akarták észrevenni az evangélium újdonságát. Látóterüket egészen kitöltötték saját gyakorlataik és vallási szokásaik, ezért nem voltak képesek fölfogni azoknak a csodáknak az értelmét, amiket Jézus a nép körében véghez vitt. Mikor bezárkózunk saját szűkös világunkba, mikor nem úgy hallgatjuk Isten szavát, mint ami valami újat hozhat az életünkbe, mikor nem tanúsítunk együttérzést a szegények és gyengék iránt, könnyen olyanná válhatunk, mint a farizeusok, akik vakok maradtak, és nem érzékelték a fény érkezését. Ez az evangéliumi szakasz a zsugori és önző vallásosságot mutatja meg. Márk azt írja, hogy Jézus, akit felbosszantott és csalódottsággal töltött el a farizeusok viselkedése, „otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra”. Ezt kéri tőlünk is: ne bonyolódjunk fölösleges vitákba, inkább keljünk át a túlsó partra, a perifériára, ahol a szegények vannak. Ők türelmetlenül várják a szeretet evangéliumát.
Imádság a békéért
