Mk 6,53–56 – Betegek gyógyítása Genezáret földjén
Jézus átkelt a túlpartra. Menet közben csatlakozott a tanítványokhoz, akik a Galileai-tenger hullámaival küszködtek. Ahogy máskor is, jelenléte lecsillapította a tengert és a viharos szelet, miként azok szívét is, akik szorongtak vagy önmagukba roskadtak. Az evangélium szerint amint kiszállt a csónakból, „a tömeg rögtön felismerte”, és köréje gyűlt, odahozva a betegeket, hogy meggyógyítsa őket. Mindenki bízott benne és gyógyító erejében. Sokaknak elég volt csak megérinteniük köntöse szegélyét, hogy meggyógyuljanak. Jézus pedig nem hárította el az emberek kéréseit, senkit nem küldött el. Ez a viselkedésmód el kell hogy gondolkoztasson bennünket, csakúgy, mint a közösségeinket. Nem az volna-e a feladatunk, hogy az Úr köntösének szegélye legyünk, amit a szegények és a betegek megérinthetnek? A gyengéknek és a szegényeknek könnyen hozzá kellene férniük „Krisztus testéhez”, ami nem más, mint a tanítványok közössége, hogy általa rendbe jöjjenek és meggyógyuljanak. Különben is, egy olyan Egyház, ahová nem fordulhatnak segítségért a szegények, nem kapnak vigaszt a betegek, nem nevezhető igazán evangéliuminak. Magától adódik a kérdés: mi hogyan, mire használjuk azt a gyógyító és szabadító erőt, amit az Úr a kezünkbe adott? Fennáll-e a veszélye, hogy fösvény őrzői legyünk mindannak, amit kaptunk, és amit önzetlenül kellene szétosztanunk mindazoknak, akik a gyógyulást és a szabadulást várják? Bizony, manapság sokan zörgetnek az Egyház és a keresztény közösségek ajtóin. Sürgősen ki kellene nyitnunk ezeket az ajtókat. De nem elég kinyitni, ki is kell lépnünk, és elébe menni mindazoknak, akik ránk várnak. Ferenc pápa arra hív minket, hogy a szegények sebeit érintve tapintsuk meg Jézus sebhelyeit. Néha túlságosan félénkek vagyunk, valamiféle félreértelmezett jólneveltség és tartózkodás uralkodik rajtunk, ami keményebbé, hűvösebbé, türelmetlenebbé tesz bennünket, ritkák köztünk a gyöngédség és a barátság gesztusai. Valójában pedig hihetetlen mértékű igény van a gyöngédségre, a társaságra, a meghallgatásra, a támogatásra. Engedjük, hogy mások elfoglalják a mi területünket, átlépjék a határainkat, akár időnkből is elvegyenek, hogy rajtunk keresztül találkozhassanak Jézus gyógyító és szabadító szeretetének erejével.
Imádság a szegényekért
