Szent Polikárp püspök emléknapja: János apostol tanítványa volt, vértanúhalált halt (155).
Mt 6,7–15 – Ti így imádkozzatok: „Mi Atyánk…”
Jézus ma a Miatyánk imádságát ajándékozza nekünk. Mindenekelőtt arra figyelmeztet minket, hogy az imádság nem szószaporítás, ne higgyük, hogy a kimondott szavak száma a fontos, és nem az, milyen szívből jönnek a szavaink. Meg akarja mutatni azt az imádságot, mely közvetlenül, követítők nélkül Isten szívéhez szól. Bevon bennünket az Atyával való bensőséges kapcsolatába. Ezzel nem alacsonyítja le Istent: sokkal inkább minket emel föl egészen Istenig, „aki a mennyekben van”, annyira, hogy apának hívhatjuk őt. Az Atya a mennyekben marad, mégis ő az, aki öröktől fogva szeret minket, az üdvösségünket és az egész világ üdvösségét akarja. Meghatározó jelentőségű ezért: Jézus arra tanít bennünket, hogy az Atya akaratának teljesülését kérjük. Isten akarata az, hogy senki ne vesszen el. Senki. Ezért azt szeretné, hogy ezt kérjük: „jöjjön el a te országod.” Jöjjön el hamar az az idő, amikor végre elismerést nyer Isten szentsége és minden ember igazságosságban és békében él majd mindenütt, az égben és a földön is. Az imádság második részében Jézus arra tanít minket, hogy kérjük az Atyát, tekintsen mindennapi életünkre: kenyeret kérünk tőle testünk és lelkünk számára. Aztán egy igen komoly kérést kockáztat meg: „bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Keménynek és irreálisnak tűnhet ez a kérés: hogyan lehetne az emberi megbocsátás („amint mi is”) az isteni megbocsátás mintája? Valójában Jézus abban segít nekünk, hogy egy rendkívül mély bölcsességet fejezzünk ki imánkkal. A következő sorokból értjük meg ezt: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” Érthetetlen ez a nyelv egy olyan társadalomban, amilyen gyakran a miénk is; ahol ritka dolog – ha ugyan nem egyenesen számkivetett – a megbocsátás; és ahol a harag kiirthatatlanul mélyen gyökerezik. De talán éppen ezért van még inkább szükségünk arra, hogy megtanuljunk a Miatyánk szavaival imádkozni. Ez az imádság azért üdvözítő erejű, mert fölfedezteti velünk az egyetemes testvériséget, valahányszor Istenhez fordulunk és mindannyiunk Atyjaként szólítjuk meg őt.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
