Mk 6,7–13 – Az apostolok első küldetése
A názáreti sikertelenség után ez az evangéliumi szakasz a tizenkét apostol első küldetését mutatja be. Jézus nem mond le a környező települések meglátogatásáról és az evangélium hirdetéséről. De úgy dönt, megadja a lehetőséget az apostoloknak is. Kettesével küldi el őket a misszióba, azzal a buzdítással, hogy ne önmagukért, a saját kis világukba zárva éljenek. Azért küldi őket, hogy menjenek el a Galilea falvaiban élő emberekhez. Ugyanaz a feladatuk, mint Jézusnak: hirdetniük kell az Isten országának evangéliumát és meggyógyítani a betegeket, akikkel találkoznak. Nem véletlen, hogy Márk evangélista és vele együtt Máté, Lukács is Jézus nyilvános életének kezdetére helyezi a tanítványok kiküldését. Gyakran azt gondoljuk, ahhoz, hogy hirdethessük az evangéliumot, előbb alaposan föl kell készülnünk. A keresztény élet örökös misszió. Jézus megadta követőinek a hatalmat a „tisztátalan lelkek”, vagyis a gonosz erői felett, melyek folyamatosan mérgezik az emberek lelkét. Az egyetlen csomag, amit a tanítványoknak magukkal kell vinniük, az evangélium; az egyetlen köntös, amit magukra ölthetnek, az irgalom; az egyetlen bot, amire támaszkodhatnak, a testvéri közösség. Ezért Jézus soha nem küld bennünket egyedül. Nagy Szent Gergely megjegyzi: Jézus kettesével küldi el tanítványait, hogy egymás iránti szeretetük legyen az első prédikációjuk. Jézus buzdítja tanítványait, hogy maradjanak azoknál, akik befogadják őket, és segítsenek nekik az evangélium jobb megismerésében. A lényeg, hogy hozzunk létre közösségeket, nem baj, ha kicsinyek, de meg lehet élni bennük a testvéri összetartozást.
Imádság az Egyházért
