Szent Skolasztikának (†547 körül), Szent Benedek nővérének emléknapja. Vele együtt emlékezzünk meg a női remetékről, a szerzetesnőkről és minden nőről, aki az Urat követi.
Mk 7,14–23 – Ami belülről, az ember szívéből származik
Ebben az evangéliumi szakaszban folytatódik Jézusnak a farizeusokkal és az írástudókkal folytatott vitája arról, hogy mi tiszta és mi tisztátalan. Ezúttal az Úr maga köré gyűjti a tömeget, hogy megmutassa nekik, milyen az igazi vallásosság: „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg.” Nagyon fontos dolgot akar mondani. A tisztaság és tisztátalanág témája döntő jelentőségű abból a szempontból, hogy megértsük, milyen az, amikor egy szív Isten parancsához viszonyul. A Bibliában a szív nemcsak az érzelmek székhelye, hanem a döntéseké és a választásoké is. A szívben születnek a gonosz gondolatok, a tisztátalan szándékok, a rossz döntések. A szívről kell tehát gondoskodni, innen kell kiszakítani a gyűlölet, a bosszú, a fösvénység, az elnyomás keserű füveit. Mindannyian jól tudjuk, hogy ezek a gonosz érzések: az értelmetlen önzés, a birtoklás- és hatalomvágy szülik az erőszakot és a konfliktusokat. Életünk legfontosabb harcát a szívünkben vívjuk, hogy megszabadítsuk a gonosz ösztönöktől, és elhintsük benne a szeretet magjait. Nem bízhatunk meg vakon a szívünkben, hiszen ahogy Jeremiás próféta mondja: „Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe? Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket.” (Jer 17,9–10) Ezért kell szívünkben gondoznunk Isten szavát, hogy termést hozzon. Mária, aki a hívők közül a legelső, már kezdettől fogva erre tanít minket. Azt írja róla az evangélium: „emlékezetébe véste szavaikat, és szívében egyeztette” mindazt, ami Jézussal történt. Ezért voltak jók a gondolatai és a tettei. Olyan szívből származtak, amit megtisztított Isten szavának folyamatos hallgatása és Jézus tetteinek szakadatlan szemlélése. Nekünk is ezt az utat kell járnunk, ha tiszta szívvel akarunk élni.
Imádság a szentekkel
