Február 3., szerda

 


Mk 6,1–6 – Jézus Názáretben

Jézus visszatért „hazájába”. Híre már jóval túljutott Galileán. Amikor visszatért a zsinagógába, ahol sok éven át hallgathatta a Szentírást, és imádkozott az Úristenhez, a városlakók közül sokan odasiettek, hogy meghallgassák. Minden jelenlévő csodálkozott szavain, hiszen azt hitték, jól ismerik. Olyan – egyébként jogos – kérdést tettek föl neki, aminek a hitre kellett volna vezetnie: „Honnét vette ezt?” A názáretiek azonban sajnos leragadtak a kicsinyes kérdésnél: „Nem az ács ez?”, kérdezgették egymástól. Az ácsokat nem tartották különösebben nagy becsben. Jézus családja átlagos család volt, se nem gazdag, se nem szűkölködő. Nem tűnt úgy, hogy a názáretiek részéről különösebb megbecsülésnek örvendenének: Jézusban nem volt semmi, ami fölébük helyezte volna. Természetesen felismerték figyelemre méltó bölcsességét és kiemelkedő gyógyító képességeit, de azt nem fogadták el, hogy véleményt nyilvánít az életükről és a viselkedésükről. Pedig Jézus nem azért beszélt hozzájuk, hogy megdöbbentse őket. Azt akarta, hogy térjen meg a szívük, változtassák meg az életüket, és állítsák az igazságosság és az irgalmasság szolgálatába. Csakhogy ez összeütközésbe került a názáretiek önérzetével. A csodálkozás, amit a szavai keltettek, azonnal botrányba fordult. Miféle tekintély várhatja el, hogy megváltoztassák az életüket és a szívüket? Hiszen ez az ember egy közülük! Nem voltak képesek elfogadni, hogy olyan tanítást tár eléjük, mely azt kéri, változzanak meg. Pedig éppen ez a hit logikája: elfogadni az evangélium hatalmát saját életünk fölött. A hitetlenség ennek épp az ellenkezője. Ám enélkül a hit nélkül az Úr nem tud csodákat tenni. Márk leírja, hogy Názáretben Jézus nem tett csodákat, de nem azért, mert nem akart, hanem mert „nem tudott”. A csoda nem valamiféle varázslat, hanem Isten válasza annak az embernek, aki kinyújtja felé a kezét és segítséget kér, de a názáretiek közül ezt senki se tette, legfeljebb követelőztek. Itt Istennek nem maradt hely. Az Úrral azonban csak úgy találkozhatunk, ha hagyjuk, hogy ránk találjon, és szeressen. Az a néhány ember, aki kérte, meggyógyult.

Imádság a szentekkel