Mk 7,24–30 – Egy szír-föníciai asszony közbenjár a lányáért
A Jézus és a farizeusok közötti, a megtisztulásról és a törvény szerinti tisztaságról szóló vita lezárása után Márk evangéliuma a szír-föníciai asszony történetét beszéli el. Jézus ismét pogány földre megy, és ott is marad egy ideig, hogy valódi evangelizációs missziót teljesítsen. Az evangélista úgy beszéli el a szír-föníciai asszony történetét, mintha ez az asszony „kényszerítené” Jézust, hogy tágítsa ki küldetése határait. Ebben az esetben az asszony imája hajlítja meg Jézus szívét, aki eleinte látszólag érzéketlen vele szemben. Az asszony kitartóan könyörög, hogy gyógyítsa meg beteg leányát. Példát ad minden keresztény számára arról, hogyan kell imádkozni. Mintha Márk azt sugallná: nézzétek, így kell imádkozni! Hiszen maga Jézus is többször hangsúlyozta, milyen fontos az imádságban való állhatatosság: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Lk 11,9–10) Ennek a szegény asszonynak a kitartása segít, hogy megértsük, milyen hatalmas az Isten irgalma. Az Úr nem tud ellenállni gyermekei őszinte imádságának, még azokénak sem, akikre úgy tekintenek, mint népe hitétől távol állókra. A szegények kiáltása mindig imádság, mert ott az Isten, aki mindig meghallgatja, mint ezzel az asszonnyal is történt, aki állhatatos volt az imádságban. Jézus meghallgatta, és nem tudott ellenállni a kérésének. A dologban az a nem mindennapi, hogy jóval többet ad neki annál, amit kért. Nem morzsákat adott, hanem az élet teljességével ajándékozta meg a lányát. Az Úr szíve valóban nagy és irgalomban gazdag. Tőlünk csak azt kéri, hogy bizalommal forduljunk feléje. Hallgassuk meg a szegények kiáltását, és tárjuk az Úr elé. És ne feledkezzünk meg arról, hogy az imádság erejéről szóló példabeszéd végén Jézus azt mondja: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,13).
Imádság az Egyházért