Mt 5,43–48 – Szeressétek ellenségeiteket
Jézus folytatja az Isten igazságosságáról szóló beszédét. Más ez az igazságosság, mint az embereké. Jézus fölidézi a „fogat fogért” ősi szabályát, mely a bosszúállást volt hivatott szabályozni, határt szabni neki. Az egyensúly megteremtése, az önkényes túlkapások megakadályozása volt a szerepe ennek a mózesi rendelkezésnek abban a társadalomban, ahol bármilyen okból előfordulhatott gyilkosság. Jézus, aki ismeri a „szemet szemért” elv indokait, visszájára fordít mindent. Nemcsak hogy kijelenti, nem szabad bosszút állni, még mértékkel sem, hanem a legnagyobb szeretet törvényét javasolja: szeretnünk kell még az ellenségeinket is, és imádkoznunk kell értük. Egy olyan társadalomban, ahol még azokat is csak nagy nehezen tudjuk szeretni, akik közel állnak hozzánk, akikkel az utcáinkon, tereinken találkozunk, Jézus szavai teljesen idegennek tűnnek. Ő mégis ezt a perspektívát tárja tanítványai elé. Ugyanis nemcsak arról fogják megismerni a keresztényeket, hogy hogyan szeretik egymást – vagyis nem az önző életről, aminek célja önmaguk védelme, és amiből gyakran kizárnak másokat, vagy egyenesen ellenük fordulnak –, hanem arról is, hogyan szeretik az ellenségeiket. A keresztények sajnos gyakran épp úgy viselkednek, mint akik nem követik az evangéliumot: azokat szeretjük, akik minket szeretnek, azoknak köszönünk, akik nekünk köszönnek, azokkal foglalkozunk, akik viszonozzák figyelmességünket. A keresztény élet így kiüresedik, és már nem leszünk képesek a föld sójaként és a világ világosságaként élni. Jézus parancsa szöges ellentétben áll azzal az élettel, amit megszoktunk. Így is vezeti be: „én pedig azt mondom…” Jézus azt kéri, hogy ennek az ellenkezőjét éljük meg. Mégpedig azért, mert Isten is éppen ellenkezőképpen cselekszik, mint a világ.
Előesti imádság
