Emlékezzünk Andrea Santoro római papra, akit a törökországi Trapezuntban (Trabzon) gyilkoltak meg 2006-ban.
Mk 6,14–29 – Keresztelő János mártírhalála
Ezen a napon, amikor Andrea Santoro római pap halálára emlékezünk, akit imádság közben gyilkoltak meg a törökországi Trapezunt kicsi templomában, a liturgiában Márk evangéliumának azt a szakaszát olvassuk, amely Keresztelő János haláláról szól.
Jézus és kis közössége körül rendszerint sok ember gyűlt össze, akik szívesen hallgatták a Mestert. Heródes (Nagy Heródes fia), Galilea és a környező területek kormányzója is hallott Jézusról, és hirtelen ráébredt, hogy az ifjú próféta hírneve megnőtt és mindenfelé elterjedt. Voltak, akik Illéssel azonosították, mások szerint egy volt a régi próféták közül, ismét mások azt hitték, a Keresztelő támadt fel a halálból.
Heródes igazság szerint szívesen hallgatta Keresztelő Jánost, és kissé zavarba is jött tőle, még ha nem is hagyta, hogy meggyőzze őt, amikor nyíltan szemére hányta házasságtörését. Heródiás volt az, akit különösen bosszantott a próféta igehirdetése, „megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól” – írja Márk. Végül Heródes születésnapján elérkezett a kedvező alkalom. A Heródiás által felbujtott Szalóme a próféta fejét kérte táncáért cserébe. Heródiás biztos volt benne, hogy sikerült elhallgattatnia a Keresztelőt. Ám időközben Jézus is elkezdett prédikálni, és szavának ereje miatt maga Heródes is azt gondolta: „János támadt fel, akit lefejeztettem.” Az ige ismét útnak indult, és ahol készséges meghallgatásra talált, ott átformálta az emberek szívét és az egész történelmet. Ezt a leckét nem feledhetjük el. Andrea Santoro áldozatára emlékezve tudnunk kell, hogy az evangélium erősebb a világ Heródeseinél. Boldogok leszünk, ha befogadjuk a szívünkbe, és hagyjuk, hogy végbevigye bennünk a változást, amiért alászállt a mennyből.
A Szent Kereszt imádsága