Ezen a napon ünnepeljük Urunk templomi bemutatását. Emlékezzünk a két idős emberre, Simeonra és Annára, akik hittel várták az Urat. Imádkozzunk az idősekért. Emlékezzünk Kornéliusz századosra, az első pogány megtérőre, aki Pétertől kérte a keresztséget.
Lk 2,22–40 – Jézus bemutatása a templomban
Negyven nap telt el karácsony óta, az Egyház Jézus templomi bemutatását ünnepli. Mária és József a törvény előírásának megfelelően elviszik a csecsemő Jézust a jeruzsálemi templomba. A keleti keresztény hagyomány „ünnepélyes találkozásként” említi ezt a napot, amikor Isten találkozik az ő népével. Jézust úgy mutatják be, mint akit az Úr küldött, „világosságul a pogányok megvilágosítására”. Az Úr megérkezik, hogy bevilágítsa az életünket. Miközben a szívünket még körülveszi a sötétség, a liturgia gyermekként mutatja meg nekünk az Urat, aki találkozik az ő népével. Vajon ki ismeri föl?
Az evangélium beszél egy idős emberről, Simeonról is, aki „várta Izrael vigaszát”, és nem csüggedt el attól, hogy a világot sötétség borítja. Idős volt ugyan, de érezte a Szentlélek indíttatását, írja az evangélium, és ezzel rámutat, hogy az öreg embereknek is van feladatuk. Biztos volt benne, hogy addig nem hal meg, míg nem látta Krisztust, a Messiást. Hagyja, hogy a prófécia vezesse. Szíve éber és figyelmes, nem öregedett bele a panaszkodásba, ahogy velünk ez, néha sokkal fiatalabb korban is, megesik. Simeon, ahogy meglátja a Gyermeket, a karjába veszi, és ajkán dal fakad: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására” (Lk 2,29–32). Simeon szeme, mely fölragyog az Isten szavára, nemcsak a jelent, a saját életét látja, hanem azt is, ami azon túl van, ami valójában még nem látható, és azt mondja Máriának, hogy ez a Gyermek megosztja majd az embereket; lesznek, akik befogadják, de olyanok is, akik elutasítják; hatalmas örömet hoz, de szenvedést is. Simeon tanúságtétele mellett megismerjük az idős (nyolcvannégy éves) özvegyasszony, Anna tanúságtételét is, aki, mióta megözvegyült, a templomban él, és szüntelenül imádkozik. Ő is fölismeri a gyermekben a Messiást, és attól a pillanattól kezdve hirdetni kezdi jöttét az embereknek. A találkozás Isten Fia és az ő népe között két idős emberen keresztül valósul meg. Az alázatos Simeon és az özvegy Anna felismerik, befogadják és megmutatják őt az embereknek. Egyikük hálát ad, és derűsen búcsút mond az életnek, a másik beszélni kezd róla mindenkinek. Hogy megváltozott ennek a két idős embernek az élete! Úgy állnak ma előttünk, mint az igaz hit tanítómesterei.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
