Mt 7,7–12 – Aki kér, az kap
Miután megajándékozott minket a Miatyánk imádságával, Jézus tovább taglalja az imádság hathatós erejét. Félreérthetetlenül fogalmaz: „Kérjetek és kaptok.” Jézus jól tudja, az ember könnyen engedi, hogy eltérítsék kétségei, bizonytalanságai. Ezért arra buzdít, hogy ne kételkedjünk az Úrban és az ő szeretetében. A gyermekei vagyunk, és ő Atyaként figyel az imádságunkra. Isten meghallgatása az imádságaink alapja. Jézus kitartóan meg akarja értetni velünk, hogy az Atya meghallgat. Egy könnyen érthető kép segítségével magyarázza: lehet-e süket egy apa a gyermekei kérésével szemben? Talán látta a tanítványok tekintetében, hogy még mindig hitetlenkednek, ezért tovább magyarázza, hogy elűzzön minden bizonytalanságot: „aki kér, az kap, aki keres, az talál.” Fontos megjegyezni, hogy ennek a meggyőződésnek az alapja nem az imádságunk minősége (ami persze szintén fontos), hanem Isten határtalan irgalma. Jézus továbbra is szerető Atyaként mutatja be Istent, aki természetesen nem adhat mást gyermekeinek, mint jó dolgokat. Figyelmeztet: ha a halandó apák nem adnak gyermekeiknek kenyér helyett követ, mennyivel inkább gondoskodik a mennyei Atya – aki valóban jó – a gyermekeiről, mennyivel inkább védelmezi őket! Az imádság ezért mindig hatékony. Még ha nem is a mi dolgunk ezt mérlegelni. Olyan szabállyal – aranyszabállyal – zárul ez az evangéliumi rész, mely más vallási hagyományokban is jelen van: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” Ezek a szavak, melyek szerint maga Jézus is élt, a határtalan szeretet újdonságát rejtik magukban: szeretetét ajándékozta nekünk, anélkül, hogy bármit is elvárt volna tőlünk viszonzásként. Ez a mindennapi élet aranyszabálya.
Imádság az Egyházért
