Mt 15,21–28 – A kánaáni asszony leányának meggyógyítása
Jézus pogány területen jár. Átlépett a határokon, és ez sokat elárul az evangélium univerzalizmusáról: már a kezdet kezdetén túllép a határokon. Az az asszony biztosan jókat hallott Jézusról, és nem akarja elszalasztani a lehetőséget, hogy segítséget kérjen leánya számára, akit „gyötör a gonosz lélek”. Jézus kezdetben nem felel. Az evangélista azt mondja: „ő szóra sem méltatta.” Az asszony Jézus hallgatása ellenére sem adja föl. Maga Jézus buzdítja később a tanítványokat, hogy tartsanak ki az imádságban. Az asszony pontosan így tesz. A tanítványokhoz fordul, hogy járjanak közbe az érdekében. A tanítványok pedig azt mondják Jézusnak: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” Az evangéliumi szakasz hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hívő emberek járjanak közbe azokért, akik arra rászorulnak, ahogy ez az asszony is. A tanítványok feltehetően keménynek találták Jézus válaszát. De az asszony nem nyugszik bele. Közelebb megy Jézushoz, lábai elé veti magát, és mindössze annyit mond: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre azt feleli: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony meghallgatja, és tovább beszélget vele. Nem tudja, hogy a „kutyák” elnevezés a biblikus hagyományban az ellenségekre, a bűnösökre, a pogány bálványimádókra vonatkozik. A pogány asszony szó szerint értelmezi Jézus szavait, ellenáll, sőt, bizonyos értelemben harcba száll vele. Az imádság küzdelem. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a prófétába vetett bizodalma nagyobb a próféta ellenállásánál. Ezért Jézus végül válaszol neki, az evangéliumokban szokatlan kifejezéssel: „nagy hit” az övé, szemben a „kicsiny hittel”. Ehhez fogható hitnek még Isten sem tud ellenállni.
Imádság a szentekkel
