Assisi Szent Klára (†1253) emléknapja: Szent Ferenc követője volt a szegénység és az evangéliumi egyszerűség útján.
Mt 18,15–20 – A testvéri figyelmeztetés
Ez az evangéliumi szakasz Jézus keresztény testvériségről szóló beszédének harmadik fontos témáját, a testvéri figyelmeztetést és megbocsátást állítja a középpontba. Jézus rámutat, milyen fontos szerepe van mindezeknek a keresztény közösség életében, és hogy milyen nagy odafigyelést és érzékenységet igényelnek. Ha nem szólunk, az bizonyos esetekben nem tapintat, hanem közönyösség. Míg az arrogáns és fensőbbséges feddés csak rombol, nem épít. A figyelmeztetés célja, hogy minél szilárdabb egység jöjjön létre az evangélium körül. Minden hívőnek kötelessége figyelmeztetni testvérét, ha hibázik, és mindenkinek joga van arra, hogy bocsánatot nyerjen. Jézus tanítványai arra kaptak meghívást, hogy ebben az individualista, versengéssel átitatott világban tegyenek tanúbizonyságot a kölcsönös szeretet erejéről, hisz ez az egyetlen erő, ami szabaddá tesz, és képessé arra, hogy emberléptékű társadalmat hozzunk létre. A Jézus által felsorakoztatott, konkrét útmutatások révén kirajzolódik egy szeretettel teli módszer arra vonatkozóan, hogyan őrizzük meg a közösség egységét mint a legfőbb jót, aminek megóvására minden tanítványnak törekednie kell. Ez a körkörös szeretet legegyértelműbben az együtt imádkozó tanítványok képében jelenik meg. Jézus így beszél: „Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.” Ha a tanítványok egymással egyetértésben kérnek valamit, ez magát Istent is kötelezi arra, hogy teljesítse kérésüket. Ezt jelentik Jézus szavai. Vagyis Isten végtelen hatalmat ad az egy akaratban egyesült embereknek. Ha mégsem így történik, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy jól imádkoztunk-e. Nem az individualizmus vagy a közöny rontotta-e meg imáink gyökerét? Gyakori, hogy az imádságunkat restség jellemzi, és nincs szeretet abban, ahogyan a közösséggel és a körülöttünk lévő világgal foglalkozunk. Milyen sokaknak van szükségük rá, hogy valaki szeretettel imádkozzék értük –gondoljunk a háborúkkal és konfliktusokkal sújtott népekre –, mégsem teszi meg senki! II. János Pál mély lelki bölcsességgel beszélt a földrajzhoz, vagyis azoknak az országoknak a szükségleteihez kötődő imáról, melyeket meglátogatott. A keresztény imádság olyan tágas, mint az egész világ. Minden kereszténynek feladata a másokért végzett, közbenjáró imádság.
Imádság a szentekkel
