Lk 4,16–30 – Jézus Názáretben
Ezen a napon elkezdjük Lukács evangéliumának olvasását, mely elkísér minket a liturgikus év végéig. Az evangéliumi szakasz beszámol Jézus nyilvános igehirdetésének első lépéseiről.
Lukács részletesen leírja a názáreti zsinagógában lejátszódó jelenetet, mintha bennünket is szeretne a lehető legjobban bevonni a történtekbe. Szombat van, és Jézus megjelenik a zsinagógában a szertartás alatt. Nem ez az első alkalom, hogy Jézus bemegy a templomba. Az evangélista megjegyzi, hogy ez szokása volt. Izajás szövegét olvassa, melyben arról van szó, hogy a foglyok megszabadulnak, a vakok visszanyerik a látásukat és a szegényeknek hirdetik az evangéliumot: Izajás az örömhírről írt. Jézus lezárja a tekercset, és egy határozószóval megkezdi az első prédikációját: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” A próféta szavait beilleszti a történelembe, a mához köti. Isten szava nem elvont beszéd, nem tan, amit el kell sajátítani, nem erkölcsi norma, amit át kell ültetni a gyakorlatba. Sokkal több ezeknél. Olyan szó, mely behatol az emberi történelembe, hogy forradalmi változások kovásza legyen. Isten szava kreatív, olyan, amilyen a teremtés pillanatában volt. Ha befogadjuk, az azt jelenti: megengedjük, hogy faggasson, nyugtalanítson, átalakítson. Jézus kijelentette, hogy Izajás szavai végre beteljesedtek. A hallgatóság kezdetben pozitívan reagált, „mindenki helyeselt neki, és csodálkozott” a bölcsességén. Ez a csodálat viszont inkább etnikai okra vezethető vissza, nem valódi ámulatra. Az evangélium végtére is nem akar csodálatot és megdöbbenést kelteni, sokkal inkább a szívünk megváltoztatását követeli. Jézus keserűen jegyzi meg: „egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.” Ebben áll hitetlenségük: visszautasítják, hogy Isten emberi módon beszéljen és munkálkodjon a hétköznapokban; nem hiszik, hogy a világ és az élet megváltozhat. Jézus meghirdeti „az Úr kegyelmének esztendejét”, vagyis az új idők kezdetét. Ez Isten ideje, mely elkezdődik minden ember szívében, aki befogadja az ő szavát.
Imádság a szegényekért
