Augusztus 19., csütörtök

 


Mt 22,1–14 – A királyi menyegzőről szóló példabeszéd

Az Úr továbbra is példabeszédekkel tanít. Azért folyamodik ehhez az eszközhöz, mert a mindennapi életből vett, konkrét képeken keresztül az emberek jobban meg tudják érteni Isten szeretetének misztériumát. Egy királyról beszél, aki fiának esküvői lakomát szervez. Jézus valójában arról a végső célról beszél, mely a föld minden népét érinti. Istenre utal, aki lakomát készít minden gyermekének. Mindenkit le akar ültetni maga mellé, ugyanahhoz az asztalhoz, hogy örökre részesülhessenek a teljesség örömében. Jézus számára feltehetően az egyik legkedvesebb dolog volt hirdetni a mennyek országának teljességét. Mondhatnánk azt is, hogy nem csak szavakban mesélt erről az országról. Szívesen leült az étkezőasztal mellé, és a megtört kenyérrel együtt átnyújtotta az embereknek Isten szeretetének konkrét jelét. Ez az a meghívás, amivel a király folyamatosan odafordul minden néphez és minden emberhez. Sajnos ma is sokan visszautasítják, de a király nem adja fel, folyamatosan kopogtat szívünk ajtaján. A példázat elbeszéli, hogyan utasítják vissza hívők és nem hívők, hogy részt vegyenek egy igazságosabb és testvériesebb világ építésében. Ám a király nem csügged, újra elküldi szolgáit, hogy szedjék össze azokat, akiket úton-útfélen találnak; azokat a szegényeket, akiket senki nem hív meg a házába. Ezúttal a meghívást elfogadják, és a terem megtelik. Elérkeztünk az emberi történelem végére. Az evangélium megjegyzi, hogy a lakomán jók és rosszak egyaránt helyet kaptak. Úgy tűnik fel, Istent nem érdekli, milyenek vagyunk, ő csak azt akarja, hogy ott legyünk. Ahogy az evangélium más helyein olvashatjuk, a szegények és a bűnösök, az utcanők és a vámosok megelőzik az igazakat. Első látásra a teremben nem lehet megkülönböztetni, hogy ki szent és ki bűnös, ki tiszta és ki tisztátalan. A király, aki a szívekben olvas, látja, hogy „menyegzőre vagyunk-e öltözve”, vagy sem, azaz viseljük-e az irgalmasság ruháját. Olyan ruha ez, amit mindannyiunknak magunkra kell öltenünk, emlékezvén rá, hogy az irgalom sok bűnt elföd. Maga a király adja nekünk ezt a ruhát, de még jobb, ha már érkezés előtt magunkra öltjük. A ruha hiánya azt jelenti, hogy elutasítjuk Isten szeretetét, és ettől pokollá válik az életünk. Ellenben a szeretet és az irgalmasság már itt a földön megnyitja a mennyek kapuit.

Imádság az Egyházért