A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Mt
19,16–22 – A gazdag ifjú
Egy
alkalommal odalépett hozzá valaki – írja az evangélista. Később megemlíti, hogy
egy ifjúról volt szó, aki megkérdezte, mit tegyen annak érdekében, hogy
eljusson az örök életre. Tisztában volt vele, hogy a cél, amit el akar érni, az
örök élet, csak azt nem tudta, milyen úton érhetné el. Máté tehát szájába adja
a kérdést, melyik az a „jó” út, amit követni kell ahhoz, hogy eljussunk a
mennyek országába. A kérdés megfelel a bibliai hagyománynak: az a jó út,
ami összhangban van a Törvénnyel. Jézus itt is – ahogy Márk és Lukács
evangéliumában – azt feleli, hogy „csak egyvalaki jó”. Természetesen anélkül,
hogy ezt kimondaná, a mennyei Atyára gondol. Azt tanácsolja az ifjúnak, tartsa
meg a parancsolatokat, hiszen az a legjobb út, ami elvezet a mennyek országába.
Az ifjú azt válaszolja, hogy mindig megtartotta a parancsolatokat. Talán van
benne valami nyugtalanság, mégsem lát túl a vallási előírásokon. Érzi, hogy
ezek nem elégségesek, talán keresne továbbiakat, vagy talán csak biztatásra
vágyik. Az örök életet valójában nem saját érdemeink által szerezzük meg. Az
örök élet azt jelenti, hogy Jézust minden más dolognak, önmagunknak és
vagyonunknak is elébe helyezzük. Jézus nem azzal válaszol, hogy egy
tizenegyedik parancsolatot illeszt a meglévő tíz mellé, hanem csak annyit mond:
„Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények
között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem!” Magasabb
eszményt kínál tehát: „ha tökéletes akarsz lenni”. A tökéletesség mindenki
számára elérhető, hozzáférhető, mert a szívünket érinti. A szív akkor
működik tökéletesen, amikor szeret, és hagyja, hogy az Úr szeresse. Ha Istent
mindenek fölött szeretjük, akkor képesek leszünk szétosztani a vagyonunkat a
szegények között. Szent Ferenc a legtökéletesebb példa erre, aki gazdag
ifjúként nem szégyellte mindenét visszaadni az apjának, csak hogy a mennyei
Atyát szerethesse és birtokolhassa az életet, mert mindenben szegény volt. Az
evangéliumi ifjú szomorúan távozott, mert nem akart lemondani a vagyonáról. Szent
Ferenc, miután mindent odaadott, a maga teljességében, mindenféle kiegészítés
nélkül élte meg az evangéliumi boldogságot.
Imádság
a békéért
