Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapja: az Úr előfutára volt.
MTörv 4,1–2.6–8; Zsolt 15 (14); Jak 1,17–18.21b–22.27; Mk 7,1–8.14–15.21–23
„Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.” Szent Jakab apostol levelének szavai bevezetnek minket ennek a vasárnapnak az evangéliumába. Néhány írástudó és farizeus, látván, hogy Jézus tanítványai nem tartják meg az étkezés előtti tisztasági előírásokat, úgy érzi, jogában áll felelősségre vonni őket.
Jézus Izajás szavaival (Iz 29,13) válaszol. Az elmaradt rituális tisztálkodás miatti kritikához kapcsolódva rámutat a Törvény lényegére, és világossá teszi, mi az, ami valóban tisztátalan, és nem méltó Istenhez. A tisztátalanság nem a dolgokban rejlik, hanem az ember szívében: „az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.” Ezzel Jézus egyértelművé teszi, hogy a rossz nem véletlenül születik. Megvan a maga táptalaja: az emberi szív, és megvannak, akik gondozzák: maguk az emberek.
Mi, emberek vagyunk felelősek ennek a világnak a keserűségéért, ki jobban, ki kevésbé, de senki sem mentes a felelősségtől. Túl gyakran feledkezünk meg a szívünkről, mert azt gondoljuk, hogy a lényeg a szervezeti felépítés megváltoztatásán vagy a törvényeken múlik. Természetesen ezekről sem szabad megfeledkezni. Ám a rossz elleni küzdelem helyszíne az ember szíve; itt kell megvívni a csatákat a világ megváltoztatásáért. Ezért mindig az ember szívébe kell elvetni az evangélium magját, amiből a szolidaritás, a barátság, a türelem, az alázat, az áhítat, az irgalmasság, a megbocsátás gyümölcsei teremnek. Emlékezzünk vissza az ismert példabeszédben szereplő magvetőre, aki jókor reggel elindult vetni. Ugyanezt teszi napjainkban is: hűséggel, nagylelkűen és bőségesen veti a magot az emberek szívébe. A mi feladatunk, hogy befogadjuk ezt az igét, és növeljük magunkban. Nem csupán arról van szó, hogy vigyázzunk, ne fojtsa el a nehézkességünk, hanem segítenünk is kell, hogy gyümölcsöt teremjen. Jakab apostol, szinte Jézus szavait kommentálva, kijelenti: „Fogadjátok szelídséggel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket. A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.”
Imádság az Úr napján
