A pharrajimos, a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. Megemlékezünk Boldog Ceferino Giménez Malla cigány vértanúról: 1936-ban Spanyolországban ölték meg. Ugyancsak megemlékezünk a 2008–2009-es magyarországi cigánygyilkosság-sorozat áldozatairól. Szintén megemlékezünk Yaguine-ról és Fodéról: a tizenöt, illetve tizennégy éves guineai gyermekek 1999-ben haltak fagyhalált, miközben egy repülőgép csomagterében próbáltak Európába jutni, egy jobb élet reményében. A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Mt 14,13–21 – A csodálatos kenyérszaporítás
A kenyérszaporítás eseményét hatszor említik az evangéliumok. Kétszer találkozunk vele Máténál és Márknál, egyszer pedig Lukácsnál és Jánosnál. Nyilvánvalóan nagyon mélyen érintette az első tanítványok közösségét. Egyike azoknak a jeleknek, melyek magukba sűrítik Jézus egész küldetését. Jézus megrendül a tömeg láttán; először meggyógyítja a betegeket, majd beszédbe elegyedik velük. Egészen estig. Mindenki hallgatja. Ennek a tömegnek nem elsősorban a kenyér hiányzott, hanem igaz szavak, melyek az életükről szólnak. Ezért maradtak ott egész nap Jézus mellett, és hallgatták őt. Tényleg „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, mely az Isten szájából származik” (Mt 4,4). Mindazonáltal az Úr jól tudja, hogy az ember kenyérrel is él. Az evangélium más helyén ez áll: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok… ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6,25–33) Éppen ez történik a kenyérszaporítás elbeszélésében. A tanítványok, akik figyelmesebbnek tartják magukat Jézusnál, félbeszakítják: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” Viselkedésük természetes, sőt már-már gondoskodónak is tűnhet. Ám Jézus így válaszol: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Az Úr pontosan tudja, hogy a tanítványoknak kevés az ennivalójuk: csak öt kenyér és két hal, mégis ki kell elégíteniük a tömeg szükségleteit, nem pedig hazaküldeni őket. A csoda éppen itt kezdődik: a szegénységgel, amit bizalommal az Úr kezébe helyezünk. És akkor gazdagsággá válik. Az evangélista hangsúlyozza, milyen sok kenyerük lesz. Ezzel is Isten túláradó nagylelkűségére utal. Szegénységünk az Úr kezében bőséggé válik. Ő erővé teszi gyöngeségünket, gazdagsággá változtatja szegénységünket. Erre is utal a maradék kenyérrel és hallal teli tizenkét kosár: minden egyes tanítványnak jut egy, hogy mindegyikük átérezze annak súlyos, de édes felelősségét, hogy szétoszthatja a kenyeret, amit Isten irgalmassága megszaporított a keze között.
Imádság a betegekért
