Augusztus 23., hétfő

 


Mt 23,13–22 – Az írástudók és a farizeusok képmutatása

Ez az evangéliumi szakasz azoknak a beszédeknek az egyikét tárja elénk, amiket Jézus a szenvedése előtt mondott. Hevesen bírálja a farizeusokat. De mit is jelent, amikor Jézus így tesz? Nem magát a személyt ítéli el, hanem a viselkedését. Jézus az igazi Jó Pásztor, aki a rábízott juhok javát akarja. Azért fordul erős szavakkal a farizeusokhoz, hogy segítsen nekik megváltozni. A szemrehányás szigora a lelkipásztori cselekvés része. A „jaj nektek” felkiáltás elsősorban nem fenyegetés, hanem figyelmeztetés, hogy mielőbb szakadjanak el hibáiktól. Hétszer ismétli meg, hogy „jaj nektek”, amit úgy értelmezhetünk: „Figyeljetek oda arra, hogyan éltek!” Jézus nagyon különbözik azoktól a tanítóktól, akik fenyegetőznek, megbélyegeznek, szigorúan és könyörtelenül ítélkeznek, akik mások szemében képesek felismerni a szálkát, és elviselhetetlen terheket rónak embertársaikra, ám maguk nem mozdítják egyetlen ujjukat sem, hogy könnyítsenek rajtuk. Elítélik a bűnt, de nem segítenek abban, hogy az emberek meg tudják változtatni viselkedésüket és életüket. Nem is áll érdekükben, hogy ez megtörténjék. A farizeusok minden korban a törvényeket, szabályokat, hagyományokat szeretik, nem az embereket. Ha igazán szeretjük az embereket, az felülír minden számítást, ahhoz könyörületesség kell, valamint az, hogy szeretetkapcsolatba és sorsközösségbe kerüljünk velük. Jézus kemény szavakkal fordul azok felé, akik igaznak hiszik magukat. Azt reméli, így segíthet nekik, hogy végre észrevegyék, akinek támogatásra van szüksége és átérezzék a helyzetét. A „jaj nektek!” Jézus utolsó kísérlete, hogy észhez térítse azokat, akik bizalmatlanok, akik bezárkóznak, akik azt gondolják, hogy rossz csak másokban van, bennünk nem. Komolyan kellene vennünk Jézus figyelmeztetéseit, és úgy kellene értelmeznünk, mint végső kísérletet, hogy elérje, szálljunk magunkba. Segítenünk kellene, hogy Jézus szigorú figyelmeztetései megérintsék azok szívét is, akik igaznak hiszik magukat, úgy érzik, velük minden rendben, tiszta a kezük, közben olyanok, mint a fehérre meszelt sírok, melyek a halált rejtik magukban. Jézus meg akar menteni bennünket a gonosztól. Csak az erős és szenvedélyes szeretet képes fölismerni a gonoszt és megszabadítani minket tőle, hogy az evangélium útján járhassunk.

Imádság a szegényekért