Szent Maximilian Kolbe áldozópapnak, a szeretet
mártírjának emléknapja: 1941-ben az auschwitzi koncentrációs táborban önként
vállalta a halált, hogy így megmentse egy másik ember életét.
Mt
19,13–15 – Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket
Szép
és gyengédséggel teli kép, ahogyan Jézust gyermekek veszik körül. A tanítványok,
akik látták a Jézushoz vitt betegek tömegét, nem értik a dolgot, és
megpróbálják távol tartani tőle a gyerekeket. Nyilván azt gondolják, hogy
Jézust zavarják a nagy zsivajjal köréje sereglő kicsik. Jézus azonban leinti
őket, sőt, szemrehányást tesz nekik, amiért mérgesek a gyerekekre: „Hagyjátok
csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz
ilyeneké a mennyek országa!”, és „rájuk tette kezét”. Ami azt jelenti, hogy
védelmébe veszi őket, ahogy teszi ezt minden szegénnyel, gyengével, beteggel és
védtelennel is. Ez a jelenet eszünkbe juttatja azoknak az elhagyott gyermekeknek
a millióit, akik éhen halnak, vagy életüket vesztik a háborúkban, akiket
kihasználnak, és akikkel erőszakoskodnak. Ezek a gyermekek gyakran teljesen egyedül
vannak, elhagyatottak, senki sem viseli gondjukat és senki sem védelmezi meg
őket. Előfordul, hogy fölfegyverzik és harcba küldik sokukat. Sajnos az is megesik,
hogy éppen azok bántalmazzák súlyosan testileg és lelkileg ezeket a gyerekeket,
akiknek szeretniük és védelmezniük kellene őket. Jézus számára ők mindenképpen gyermekek,
akiket szeretni, védelmezni és gondosan nevelgetni kell. Jézus nem akarja, hogy
a tanítványok bárkit is elküldjenek; nem akarja, hogy olyanok legyenek, mint a
világi emberek, akik erősnek mutatkoznak a gyöngékkel, és gyávák, amikor hatalmasokkal
találják szemben magukat. Azt akarja, hogy figyeljünk oda rájuk, és
gondoskodjunk róluk, „hisz ilyeneké a mennyek országa”. A felnőtteknek el kell
tanulniuk a gyerekektől az egyszerűséget és lelki nyitottságot, mely elengedhetetlen
ahhoz, hogy be tudjuk fogadni a mennyek országát. Ez az evangéliumi szakasz meghívás
mindannyiunknak, hogy gyermeki nyitottsággal fogadjuk be az evangéliumot, és foglalkozzunk
Jézushoz hasonlóan a körülöttünk élő gyerekekkel, hogy ne az erőszak és az
önszeretet iskolájában nevelkedjenek, hanem az evangélium szeretetében. A gyermeki
út az alázatosság, az egyszerűség, a segítségre való ráhagyatkozás, az atyától való
függés és az anyában való bizalom útja. Mennyi önteltség lakik a tanítványokban
is, ami gyakran okoz fájdalmat a gyerekeknek. Újuljunk meg azokból kiindulva,
akiknek védelemre és szeretetre van szükségük, hogy olyanok legyünk, mint a gyerekek.
Előesti
imádság
