Az Úr Tábor-hegyi színeváltozásának ünnepe. Szent VI. Pál (†1978) pápa emléknapja. Megemlékezünk a hirosimai atomtámadásról.
Mk 9,2–10 – A színeváltozás
A színeváltozás hegye, amit a hagyomány a Tábor-heggyel azonosít, minden belső, lelki út jelképe lehet. Képzeljük el Jézust, amint minket is hív a hegyre, ahogyan a három legkedvesebb tanítványával tette, hogy az Atyával való egységének legbensőségesebb pillanatában vele legyenek. Vannak bibliakutatók, akik szerint ez olyan spirituális élmény elbeszélése, mely mindenekelőtt Jézust ragadta magával: égi látomást élt át, ami színében elváltoztatta. Ez a feltevés bepillantást enged Jézus lelkiéletének mélységeibe. Ő is megtapasztalta az úton levés fáradságait és örömeit. Neki is föl kellett mennie a hegyre, ahogy előtte Ábrahámnak, majd Mózesnek, Illésnek, és ahogy minden hívő embernek meg kell tennie ezt az utat. Szükségét érezte, hogy fölmenjen a hegyre, és találkozzon az Atyával. Kétségtelen, hogy az Atyával való közösség volt az élete, a mindennapi kenyere, küldetésének lényege, a lelke mindannak, amit csak tett. Ezzel együtt feltehetően szüksége volt olyan különleges pillanatokra, amikor az Atyával való bensőséges kapcsolatát a maga teljességében élhette meg. A tanítványoknak is minden bizonnyal szükségük volt erre. A Tábor-hegyi jelenet egyike volt azoknak a különleges, bensőséges együttléteknek, melyek jelentőségét az evangélium Izrael népének egész történetével kapcsolatba hozza. Tanúbizonyság erre Mózes és Illés jelenléte, akik „beszélgettek vele”. Ám Jézus nem egyedül élte át ezt az élményt; úgy akarta, hogy három legközelebbi barátja is részesüljön benne. Személyes életének egyik legfontosabb pillanata volt ez, és a három tanítvány számára is azzá lett, ahogyan mindenki számára azzá válik, aki társául szegődik ezen a hegyre vezető úton. Az Egyház hagyományában számtalan magyarázatot találunk erre az evangéliumi szakaszra. A legelfogadottabbak egyike a szerzetesi életben látja visszatükröződni a színeváltozást, mégpedig a vele együtt járó radikális döntés miatt. Az Úrral közös életben, az imádságban, a Szentírás szavának meghallgatásában arra kapunk meghívást, hogy újra és újra változtassuk meg az életünket és a bennünket körülvevő világot.
A Szent Kereszt imádsága
