Mt 19,3–12 – Amit Isten egybekötött, azt ember el ne válassza
A farizeusok föltesznek Jézusnak egy kérdést, amiről sok vita folyt köreikben. A kérdés a
Második törvénykönyv egy passzusának (MTörv 24,1) értelmezésére vonatkozott,
amelyikben a válás engedélyezéséről van szó. A Sammáj rabbi-féle iskola kizárólag
házasságtörés esetén engedélyezte a válást, a Hillél rabbi-féle kevésbé súlyos indokkal is.
Jézus nem szándékozott részt venni ebben a vitában, inkább emlékeztetett Isten akaratára,
mely szerint a férfi és a nő eredendően egységet alkot. Isten tervében a család a férfi és a nő
közti felbonthatatlan szereteten alapul. Jézus nem fogadta el a rabbik értelmezését, és elítélte
azt a többé-kevésbé engedékeny gyakorlatot is, amit a farizeusok követtek. Mózes tanítására
hivatkozott, aki utóbb engedélyezte a válást, de csupán az emberek keményszívűsége miatt.
Jézus megerősíti, hogy az emberi kapcsolatokban a szereteté kell hogy legyen az elsődleges
szerep. Így tehát a házasságban egyesülő férfi és nő kapcsolatának is ez kell hogy legyen az
alapja. Az ő szeretetük feloldhatatlan. A visszavonhatatlanság már akkor is nagy terhet
jelentett. Ma még inkább így van ez, hiszen olyan kulturális környezetben élünk, ahol
mindenfajta hosszabb távú stabilitás lehetetlennek látszik. Ferenc pápa, anélkül hogy
gyengítené a házasság eszményét, arra kér, hogy senkit se hagyjunk magára, és legyünk
irgalmasak az emberi gyengeséggel szemben. Ám ez csak akkor válik lehetségessé, ha
mindenek fölé helyezzük a szeretet evangéliumát, mely mindenkit egybegyűjt, elkísér, és
megsegít abban, hogy növekedjék az Úr és az ő országának szeretetében. Ezen a ponton Jézus
ismét felhívja a figyelmet arra, milyen fontos szerepet kell elfoglalnia a mennyek országának
a hívők, minden hívő életében. Az Isten országa olyan magas eszmény, hogy vannak
néhányan, akik önként lemondanak érte a házasságról. Az Isten országáért vállalt cölibátus
különleges értékkel bír. Nem azért, mert megmutatja, hogy az illető képes feláldozni magát,
hanem azért, mert az Úr melletti radikális elköteleződésre utal. Az életével is kinyilvánítja,
hogy Isten elegendő számára.
A Szent Kereszt imádsága
