Ez
34,11–12.15–17; Zsolt 23 (22); 1Kor
15,20–26.28; Mt 25,31–46
Krisztus király. Valóban kormányoz. Ez mindennek az értelme. Ítél és ítélni fog. Szeretetkirály, ezért egészen odaadja önmagát. Az ő korlátja csak az, hogy nem vagyunk az övéi. Szabadságunkban áll nem annak lenni. Oly sok „én” teszi magát királlyá, és próbálja ráerőltetni magát másokra, helyezi önmagát a középpontba, és szinte megőrül ezért, mivel életünk értelmét mindannyian csak úgy találjuk meg, ha összekapcsolódunk másokkal.
Jézus – aki mindennek
és mindenkinek a királya
– testvérré lesz, azonosul
azokkal, akik mindenben másokra vannak utalva, akiknek kézzelfogható szeretetre van szükségük, akiknek hiányzik valami; hogy mi mindezt megadhassuk nekik. Akkor vagyunk
az övéi, amikor megtanulunk másokéi lenni, együttérezni, szeretni. Az ítélet megment minket, ha mindennap az emberek között élünk, és keressük az Urat, akivel szegényen, meztelenül, éhesen, idegen-
ként, betegen és fogolyként találkozunk. A király így azonosul
a legkisebbekkel, akik aztán a legnagyobbak lesznek az ő országában. Könnyű azt hinni, hogy a szeretet apró gesztusai nem fontosak. Ne mondjuk, hogy nekem nincs mit adnom, mert ez nem igaz.
Jézus arról beszél, hogy adjunk kenyeret, vizet, ruhát, időt, szeretetet, látogatást, jelenlétet. A szeretetnek végtelen számú lehetséges gesztusa lehet. Mikor láttalak
éhesnek, és mikor adtam enned? Amikor eljöttél hozzám. Amikor bátorságot adtál, hogy végigmenjek a félelem alagútján.
Amikor figyelmesen meghallgattál, megvártál, nem mentél el azonnal. Amikor megfogtad a kezem. Amikor rám pazaroltad
az idődet, pedig csak egy problémának
tűntem számodra. Amikor nem ijedtél
meg. Amikor átvettél egy kicsit a fájdalmamból. Amikor végre nemcsak magadra
gondoltál, amikor nemcsak
a pénzt és az elismerést kerested, nem az öltözékedet és az érdekeidet
nézted, hanem azért segítettél nekem, mert nem volt mit adnom cserébe.
Amikor átérezted, hogy magányos vagyok, fázom, beteg vagyok
és félek, hogy a börtönben
kétségbeestem. Amikor nem gondoltad, hogy túl kicsi vagyok.
Amikor nem elégedtél
meg pusztán a teóriákkal, azzal,
hogy igazad van, hanem
testben találkoztál velem. „Jöjjetek, Atyám áldottai!” Szeretni áldás. Így osztozunk az örömben, az adakozásban.
Én voltam, és velem tetted – mondja Jézus. A szegények Krisztus szentségei. A testük az övé. Aki szereti a szegényeket, Istent szereti. Enni adni, meglátogatni, betakarni: így tartozunk hozzá. Szeretni, hogy ő szeretni tud- jon minket. A jövő a szeretet gyümölcse. Ez személyesen mindannyiunknak szól, és a világunknak is, amelynek nincs jövője a leggyengébbek és legsze- gényebbek iránti szeretet nélkül.
Imádság az Úr napján
