Dán 5,1–6.13–14.16–17.23–28. A próféta látomásai
1Baltazár király nagy lakomát készített ezer főemberének, és az ezrek előtt itta a bort.
2Mikor
aztán már-már ittas lett, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az
arany- és ezüstedényeket, amelyeket atyja, Nebukadnezár hozott el a
jeruzsálemi templomból, hogy igyanak belőlük a király és főemberei,
feleségei és mellékfeleségei.
3Erre
előhozták a jeruzsálemi templomból elhurcolt arany- és ezüstedényeket,
és ittak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
4Itták a bort, és dicsérgették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből való isteneiket.
5Ugyanabban
az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez
hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig
figyelte az író kéz ujjait.
6Ekkor a király arca elváltozott, és gondolatai megrémít
13Be
is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: »Te vagy
az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott
ide?
14Azt hallottam rólad, hogy benned az istenek lelke van, és bőséges tudományt, értelmet és bölcsességet tapasztaltak benned.
16Ekkor
azt hallottam rólad, hogy te a homályos dolgokat meg tudod magyarázni
és a csomókat megoldani; ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, és
meg tudod mondani nekem az értelmét, bíborba öltöztetlek, aranyláncot
adok a nyakadba, és a harmadik fejedelem leszel országomban.«
17Felelt
erre Dániel, és így szólt a királynak: »Ajándékaid maradjanak a tieid, s
házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király,
és az értelmét tudtodra adom.
23hanem felfuvalkodtál az ég Ura ellen: az ő házának edényeit hozták eléd, s te és a főembereid, a feleségeid és mellékfeleségeid bort ittatok belőlük, közben az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből való isteneket dicsérted, akik sem nem látnak, sem nem hallanak, sem nem éreznek, Istent azonban, aki kezében tartja leheletedet és minden utadat, nem dicsőítetted. 24Ezért küldte ő a kézujjat, amely ezt az írást ideírta. 25Az írás, amelyet írt, a következő: Mene, Tekel, Parszin. 26A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki. 27Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált. 28Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.«
A történelem tele van talányokkal. Ezeket Dániel könyve látomások és álmok formájában írja le. De nem ezoterikus – vagy rosszabb esetben babonás – látomásokról van szó, mint ahogyan az manapság gyakran előfordul. Dániel könyvének nyelvezete, akárcsak a Jelenések könyve, bővelkedik jelképekben és számokban, ily módon vezet rá minket, hogy túlhaladjunk azon, amit általában a felszínen látunk. Föl kell tárnunk a jelképek, szavak és számok mögötti értelmet. Isten szavának segítségével képesek leszünk felfogni a titkot, és nem csupán a puszta tények felszínén maradunk. Az események sorrendjének is értelme van, hiszen különböző okok vezérlik az emberek lépéseit és a történelem eseményeit. Miért érnek hát véget a leghatalmasabb uralmak és birodalmak? Dániel könyve ezzel a rövid szöveggel ad magyarázatot az előbbi kérdésre: „Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle” (Dán 5,20). Dániel a büszkeséget nevezi meg a történelem legnagyobb birodalmai összeomlásának okaként. Isten bölcse túllép a gazdagság és a hatalom múlékony dicsőségén, mely úgy tűnhet, bizony- talan időre a nemzetek fölé emelkedik. Szükség van Isten emberének böl- csességére ahhoz, hogy megértsük a történelem titkait, nehogy egy másokat elnyomó, nem pedig felszabadító hatalmi logika rabjaivá váljunk.
Imádság a szentekkel
