Róm 13,8–10. A szeretet
adósai
Mindannyian tartozunk a szeretettel másoknak, mert a
többieknek joguk van a szeretetünkre, figyelmünkre, közelségünkre. Ez az igazság
a végső vereségét jelenti az önszeretetnek, amely minden bűn gyökere. Ezt az adósságot
soha nem lehet eltörölni, mivel másoknak a mi szeretetünkhöz való joga nem tűnik
el. Jézus annyira szerette az embereket, hogy életét adta az üdvösségükért. A tanítvány
nem távolodhat el Mestere példájától. Ezért mondhatja az apostol, hogy adósok vagyunk
a szeretettel. A keresztényi szeretetnek ingyenesnek és mindenki iránt teljesnek
kell lennie. Nyilvánvaló, hogy az ilyen radikalizmus nem tőlünk ered, nem a mi
erőfeszítésünk gyümölcse, csakis odafentről kaphatjuk meg. Ha gyakoroljuk, általa
azt a tiszteletet adjuk meg Istennek, amire Pál buzdít. Közeleg az idő, sürget a
szeretet parancsa. Az apostol mintha azt mondaná: eljött a szeretet ideje. Amikor
látjuk, milyen nehéz időket élünk a harmadik évezred kezdetén, megértjük: sürgető
szükség van arra, hogy a keresztények tanúskodjanak a szeretetről, az egyetlen útról,
amely a világot elvezeti az üdvösségre. A gyűlölet és az erőszak növekedése, a terrorizmus
és a háborúk előretörése láttán a keresztény közösségek nem lehetnek figyelmetlenek
és hanyagok, hanem át kell adniuk a világnak a szeretet elsőbbségének törvényét.
A béke útja annyi, mint győzelemre juttatni a szeretetet.
Imádság a szentekkel
