A Santa Maria in Trastevere-bazilikában
a betegekért imádkoznak.
Róm 11,29–36. A választott
nép sorsa
Pál apostol tovább gondolkodik arról, mi Izrael szerepe Isten
üdvösségtervében. Ahogy a római közösségnek írja, nagy „a mélysége az Isten gazdagságának,
bölcsességének és tudásának”, amelynek megértését mindig tanulni kell. Mi is
túl sokszor a Szentírás által közvetített üzenet felszínén maradunk. Hogy megértsük
a mélységét, mindig önmagunkkal kell kezdenünk. Az apostol emlékeztet arra, hogy
van egyfajta engedetlenség Isten szavával szemben, ami mindig minden emberre jellemző,
zsidókra és pogányokra, férfiakra és nőkre egyaránt. Az, hogy megtapasztaljuk, milyen
távol vagyunk Isten szavától, arra hív, hogy belássuk, milyen nagy szükségünk van
Isten irgalmasságára, amely felülkerekedik az engedetlenség bármilyen formáján,
és bármekkora távolságon képes áthidalni. Isten összefogott „minden embert az engedetlenségben”,
lehetőséget adva a mélyreható változásra. Ahogyan közös a bűn fogsága, úgy közös
a sorsunk a szabadulásra is. Mindannyian bűnösök vagyunk, szükségünk van Isten irgalmára.
Csak emberi gyarlóságunkat felismerve tapasztalhatjuk meg, hogy Isten az engedetlenségen
túl is szereti népét, és szeretetével megmutatja, hogy ajándékai és elhívása visszavonhatatlan.
Az apostolnak ez az üzenete tehát nemcsak a zsidó néphez szól, hanem minden hívőhöz,
akit arra hívtak meg, hogy bízza magát teljesen Isten szeretetére és az ő üdvösség-
tervére, amit minden nép számára alkotott.
Imádság a betegekért
