Mt 4,18–22. Az első négy tanítvány elhívása
18Amint elhaladt a
Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek
hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe;
halászok voltak ugyanis.
19Azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!«
20Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt.
21Amikor
onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és
testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították
hálóikat. És őket is hívta.
22Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.
Az Egyház ma Szent András apostolra, az első meghívottra emlékezik. Ez az ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztény ember mindenek- előtt tanítvány, hívő, aki meghallgatja az Urat, és követi őt. András, Jónás fia és Simon Péter testvére Betszaidából származott, és halász volt. Jézus akkor hívta el, amikor épp a hálókat rendezgette, ő pedig azonnal otthagyta a munkáját, és követte a Mestert. A hagyomány szerint András Szíriában, Kis-Ázsiában és Görögországban hirdette az evangéliumot, s Pátrában halt vértanúhalált keresztre feszítve, akárcsak a Mestere. Az ortodox egyház Konstantinápoly első püspökét tiszteli benne. Márk evangéliuma az első négy meghívott tanítvány közé sorolja. A Jézussal való találkozás után mindannyian követni kezdik őt. Az Egyház, minden keresztény közösség, minden vallási tapasztalat mindig egy találkozással kezdődik. Itt azonban nem valami sietős köszönésről van szó, nem is szalontársalgásról. Milyen gyakran töltjük az időnket csevegéssel, pazaroljuk el hiábavaló fecsegéssel! Jézus egyszerű, világos meghívása a tanítványokhoz: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket.” András és testvére, Simon, másik nevén Péter, hallgatnak a hívásra, elhagyják hálóikat, és követik őt. Pedig miért kellene követni? Nehéz az Isten által kínált jövőről beszélni olyan embereknek, akik hozzánk hasonlóan Isten szavának és szeretetének analfabétái. A Mester megtalálja, mi az egyetlen módja, hogy érthetően el- magyarázhassa ezeknek a halászoknak az Isten szerinti jövőt, amivel föllelkesítheti őket: halászok maradtok, de emberhalászok. Ezért a halászatért ott kell hagyni a megszokott bárkájukat; a víz helyett az emberek földjén kell járniuk, amely talán még a tó vizénél is ingatagabb és bizonytalanabb. Ez a tenger már nem vízből áll, hanem férfiakból és nőkből, emberek tömegéből, akik a tengerhez hasonlóan elnyelik és magukkal sodorják őket. András másik három társával együtt elfogadja Jézus meghívását. Nem te választasz, hanem valaki más, aki figyel, szeret és hív téged. Valójában Jézus az első emberhalász, ő hívja el ezeket a szegény halászokat. Nem a mi dolgunk megítélni, méltók vagyunk-e a meghívásra, vagy sem, illetve valaki más méltó-e rá. Az effajta ítélkezés a világ logikáján alapul. Az evangéliumi terv szerint a mi dolgunk csak az, hogy meghalljuk a meghívást, elfogadjuk, és válaszoljunk rá, ahogyan ez a négy férfi tette. Jézus követése nem a hősök és a kiválasztott lelkek választása. Az első négy tanítvány egyszerű halász- ember volt. Meghallgatták Jézust, bíztak benne, és követték. Ebben rejlik a hit és az egész Egyház titka.
Az apostolok imádsága
