Róm 12,5–16a. Egység és szeretet a közösségben
A 12. fejezettel – amit az előző érvelés közvetlen folyományaként értelmezhetünk – megkezdődik a levél buzdító része. Pál apostol kifejti, mit kell tenniük a híveknek a kinyilatkoztatott igazság értelmében. A most olvasott rész olyan buzdításokat tartalmaz, amelyek mind a keresztény közösségen belüli, mind pedig az ellenséges, üldöző külvilággal való kapcsolatokra vonatkoznak. A test ismert képe is megjelenik benne, mint ahogyan a Korintusiaknak írt első levélben is (vö. 1Kor 12,12–27): „Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak” (Róm 12,4–5). A testrészek sokfélesége nem áll ellentétben a test egységével és rendeltetésével, sőt szolgálja azt. Így van ez az Egyházban és minden keresztény közösségben, amelyet az Úr sok ajándékkal, karizmával halmoz el azért, hogy mindenki közreműködjön a szeretet növekedésében, és tanúságot tegyen az evangéliumról. Mindannyiunkat összeköt a szeretet köteléke, de az Úr mindenki számára más feladatot ad a közös szolgálatban. Természetesen mindenki megőrzi a saját önazonosságát. A Lélek nem törli el a különféle identitásokat, hanem új közösségbe rendezi őket, a különbözőkből egyetlen testet alkot. A keresztény közösség nem az egyes emberek egymás mellé helyezéséből, sem az alkotóelemek homogenitásából születik, hanem csakis az Isten szeretetéből, amely a sokból egyet, közösséget alkot.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
