Bölcs 18,14–16;19,6–9. Isten csodái
Mert mialatt mély csend borult mindenre,
s az éjjel sietős útja közepén tartott,
15mindenható igéd az égből, királyi trónodról,
ott termett a pusztulásra szánt föld közepén
mint egy zord harcos.
16Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt,
ott állt és betöltött mindent halállal,
az eget érte, miközben a földön állt.
6Az egész teremtés ugyanis teljesen újjáalakult természetében,
hogy parancsaid szolgálatára álljon,
és gyermekeidet sértetlenül megóvja.
7Mert felhő árnyéka borította táborukat,
s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő:
jól járható út a Vörös-tengerben,
zöldellő mező a nagy mélység közepén.
8Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt,
és bámulatos csodáidat szemlélte;
9legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok,
és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.
A szerző magasztalta Istent a csodáiért, amelyeket népével cselekedett, hogy kivezesse őket az egyiptomi fogságból. Mindent a teremtés újjáalakulása- ként ábrázol. Ebben a változásban nyilvánul meg Isten hatalma, aki eljön, hogy megszabadítsa népét. Semmi sem lehetetlen számára, ő a világmindenség ura, előtte alakulnak át az alkotóelemek. A Bölcsesség könyvének szavai arra buzdítanak bennünket, hogy bízzuk az Úrra az életünket: hiszen ő segít nekünk megtalálni azt a bölcsességet, amivel megérthetjük, mi a jó útja, és örvendezhetünk az ő köztünk való jelenlétének. A világ társadalmának életét egyre összetettebbé és bizonytalanabbá tevő mély változások ellenére, az egész bolygót érintő ökológiai változások ellenére a Bölcsesség könyve úgy tekint Isten jelenlétére, mint a remény forrására. A tengeren való átkelés a húsvét beteljesedése, a keresztvízbe való lemerülés, ami által új teremtménnyé leszünk. Ennek a könyvnek, az Ótestamentum legfiatalabb könyvének szenvedélyes és összetett olvasása végén a szerző zárószavait tesszük magunkévá: „Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.” Jézus maga is átvette e szavak lényegét, amikor, mielőtt láthatólag elhagyta ezt a földet, azt mondta tanítványainak: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20). Isten irántunk való hűséges szeretete az, ami soha nem szűnik meg.
Előesti imádság
