Préd 31,10–13.19–20.30–31; Zsolt 128 (127); 1Tessz 5,1–6; Mt 25,14–30
Ma a világ minden templomában együtt ünnepeljük a szegények napját. Ferenc pápa a mai ünnep bevezetésével azt akarta kinyilvánítani, hogy a szegényeknek helyük van az Egyház életében, hiszen központi szerepük az evangélium lényege. A szegények iránti szeretetünket a felolvasott evangéliumban említett talentumokhoz hasonlíthatjuk. Az irgalmasság cselekedetei – amelyekről Máté evangélista a mait követő szakaszban emlékezik majd meg – olyanok, mint a talentumok, amelyeket az Úr az egyházakra bízott, ahogyan a példázatban a szolgákra. Az egyházak a történelem kezdetétől egészen az Úr újbóli eljöveteléig arra vannak hivatva, hogy gyarapítsák a talentumokat, mindegyik a tagjai képességei szerint.
Sajnos sokan nem értik meg, milyen értékes az irgalmas szeretet, így nemritkán a szegények iránti szeretet is csak egy feladat lesz a többi között, amely kevesek számára van fenntartva, vagy épp rutinná és papírmunkává válik. Az evangélium azonban azt mondja nekünk, hogy az irgalmas szeretetnek óriási értéke van. Az evangéliumi példabeszéd világosan kimondja, hogy az ilyen szeretetet forgatni kell, meg kell sokszorozni. Sürget, hiszen a szegények hatalmas tömege várja, hogy szeressék őket, és enyhítsenek a nyomorukon. Jézus is sietett: amikor látta, hogy a szegények tömegei özönlenek hozzá, azonnal elindult az utcára, hogy hirdesse nekik országának evangéliumát, és meggyógyítson minden bajt és betegséget. Hozzátehetnénk, hogy ez a sietség késztette Jézust a talentumok megsokszorozására akkor is, amikor először a tizenkettőt, majd később a hetvenkettőt küldte el. Ő a keresztényektől nemzedékről nemzedékre, egészen napjainkig azt kéri, hogy sokszorozzák szeretetüket világunk megszámlálhatatlanul sok elesettje iránt.
A missziós nagylelkűség távlatából értjük meg Jézus szavait, amelyeket Pál apostol idézett: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Igen, nem elég kapni. A harmadik szolga nem értette meg, hogy az a talentum nem az övé, hanem ajándék. Megelégedett azzal, hogy kap, azaz elégedettségét arra korlátozta, hogy megtartsa magának azt, amit kapott. Ez nem az evangélium logikája. Nem így történt az első két tanítvány esetében, és nem lehet így velünk sem. Az Úr megismétli nekünk: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
Imádság az Úr napján
