1 Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete,
akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van,
s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót,
2hanem a tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt,
vagy a csillagok körét, vagy a víz árját,
vagy a napot s a holdat tartották
világot kormányzó isteneknek.
3Ha már ezeket isteneknek gondolták,
mert szépségük elbájolta őket,
tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura,
hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket.
4Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét,
megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb,
5mert a teremtmények nagyságából, szépségéből
nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét.
6De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás,
mert ők talán csak tévednek,
miközben Istent keresik, és meg akarják találni.
7Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják,
megejti őket azok látása,
mert annyira szép, amit látni lehet!
8Ezeknek azonban még sincs mentségük,
9mert, ha tudásban annyira vitték,
hogy át tudták kutatni a világot,
ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?
Ez a fejezet a bálványimádás elleni hosszú vádbeszéd kezdete, mely meg- indokolja, miért kellett Istennek az egyiptomiakkal szemben föllépnie. A könyv szerzője azokról az eseményekről gondolkodik, amelyeket a Ki- vonulás könyvének első fejezetei már elbeszéltek. Továbbra is kiáll amellett, hogy igazságos volt, amit Isten tett Egyiptom ellen, de nem volt végérvé- nyes. A Bölcsesség könyve abban a pluralista és művelt korban, amelyben íródott, bizonyítani akarja a hellenista világ bálványaiban rejlő veszélyt; ugyanakkor ismételten felhívja a figyelmet az isteni irgalmasságra, hiszen Isten a népe ellenségeinek is szüntelenül lehetőséget kínál arra, hogy szavait meghallgassák, és jó útra térjenek. A szöveg leírja, milyen balgák azok, akik bálványokat faragnak és imádnak. A 115. zsoltár megállapításait követve a szerző bemutatja, milyen hiábavalóak az emberi kéz által készített bálványok, amelyek lényegüknél fogva már keletkezésükkor élettelenek. Ma- napság rengeteg más olyan bálványunk van, amiket emberkéz alkotott, és amiket nemcsak hogy imádunk, hanem olykor életünket is odaadnánk értük: gondoljunk a gazdagság és az erő, a fogyasztás és a jólét, a szépség és az egészség, a munka és a siker bálványaira. Isten szava ezekkel az új bálványimádási formákkal szemben sem hallgat, sőt igen szigorúan elítéli őket, bár nem sújtja visszavonhatatlan ítélettel azt, aki az új bálványok rabszolgájává vált. A szent szerző ebben is könyörületes: „De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.”
