Halottak napján megemlékezünk mindazokról, akik az Úrban szenderültek el, különösen azokról, akikről senki sem emlékezik meg, valamint a szívünkhöz közel álló elhunytakról.
Iz 25,6.7–9; Zsolt
25 (24); Róm 8,14–23; Mt 25,31–46
Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az
angyalok mindnyájan, akkor leül majd dicsőséges trónjára. (MTörv 33,2) 32Összegyűjtenek
eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor
elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33A juhokat a jobbjára
állítja, a kecskéket pedig a baljára. 34Akkor a király így szól
a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az
országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. 35Mert
éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és
befogadtatok engem, 36mezítelen voltam és felöltöztettetek,
beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ 37Akkor
az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és
tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? 38Mikor
láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk
téged? 39Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és
meglátogattunk téged?’ 40A király így válaszol majd nekik:
‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim
közül, nekem tettétek.’
41Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem,
átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. 42Mert
éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, 43idegen
voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg
voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’ 44Erre
azok is megkérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint
idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk
neked?’ 45Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek:
amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek
meg.’ 46És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak
pedig az örök életre.«
Pál apostol arra hív minket, hogy ne feledkezzünk el az Isten gyermekei számára készített jövőről: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el (...). Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is vagyunk” – írja a rómaiaknak. Majd hozzáteszi: „De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” A mai emlékezés által bepillantást nyerhetünk az eljövendő dicsőségbe. Számunkra, akik itt vagyunk, ez a dicsőség még nem érkezett el, de az elhunytak számára, akik hittek az Úrban, már megmutatkozott. Ők azon a magas hegyen laknak, ahol az Úr lakomát készített minden nép számára. Ezen a hegyen a fátyol, „ami eltakarja az arcot”, vagyis a közöny, ami az önzésbe taszít, már nem fedi őket, szabadon szemlélhetik Isten arcát. Halottainkkal való közösségünk Isten szeretetének misztériumára épül, amely mindenkit egybegyűjt és megtart. Ez a szeretet az élet lényege. Minden elmúlik, a hit és a remény is. Csak a szeretet marad meg. Ezt mondja az Úr Jézus a most hallott evangéliumi szakaszban. Igen, az egyetlen dolog, ami az életben számít, az a szeretet; az egyetlen dolog, ami megmarad abból, amit mondtunk és tettünk, gondoltunk és terveztünk, az a szeretet. És a szeretet mindig nagy – jóllehet apró tettekben nyilvánul meg, mint egy pohár víz, egy darab kenyér, egy látogatás, egy vigasztaló szó, egy kézszorítás. A szeretet nagy, erős, ellenállhatatlan, mert mindig Isten egy szikrája, ami fölhevíti és megmenti a világot. Boldogok vagyunk, ha követjük az evangélium most hallott szavát. Földi életünk végén ezt fogjuk hallani: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!”, és örömünk teljes lesz.
A Szent Kereszt
imádsága
