Nagy Szent Leó (†461)
pápa emléknapja, aki nehéz időkben vezette az Egyházat.
Róm 15,14–21. Pál,
az evangélium szolgája
Ezekkel a szavakkal, melyeket a római keresztényekhez intéz, az apostol mintha arra akarná emlékeztetni az egész Egyházat, minden keresztény közösséget, hogy újra és újra hirdessék az evangéliumot a már régebb óta kereszténnyé vált területeken, és ott is, ahová az evangélium híre még csak alig jutott el. A harmadik évezred kezdetén is arra van szükség, hogy újra Jézusból induljunk ki a világ minden táján. Az Egyház még csak az út elején jár, mi, régen evangelizált keresztények is az út elején vagyunk, mert sok olyan lapja van még az evangéliumnak, amelyeknek meg kell ismernünk a mélyebb értelmét. A béke és az ellenség iránti szeretet lapjai is ilyenek. Amikor a szervezési kérdésekre összpontosítunk, fennáll a veszélye, hogy elhagyjuk elsődleges küldetésünket, az evangélium hirdetését. Ez a küldetés igazi „önérzetbeli dolog” Pál számára, de annak kell lennie a mai Egyház számára is. Sok olyan vidéke van még a világnak – gondolhatunk itt Ázsia hatalmas területére –, ahol az evangéliumot még hirdetni kell. Pálnak a Rómaiakhoz írt leveléből a mai keresztényeknek meg kell érteniük, milyen nagy kihívás ez ma is. Az apostol, aki öntudatosan hirdette magáról, hogy nem keresztelni jött, azt tartotta szent feladatának, hogy az evangéliumot hirdesse a pogányok között, és az evangéliumot hirdetve Istennek ajánlotta mindazokat, akik befogadják szavát.
A Szent Kereszt
imádsága
