A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak.
1Makk 1,10–15.41–43.54–57.62–64. Antiokhosz Epiphanész birodalma
A Makkabeusok első könyvének elbeszélése – amely magába foglalja Izrael történelmét Krisztus előtt 167-től 134-ig – igen rövid történelmi össze- foglalóval indul. Ebben megjelenik Alexandrosz (Nagy Sándor) makedón uralkodó, akinek birodalma az egész Keletre kiterjedt „egészen a föld ha- táráig”. Birodalma népeinek sokszínűségét úgy próbálta egyetlen civilizációba olvasztani, hogy a görögöt tette meg hivatalos nyelvvé. Elrendelte azt is, hogy birodalomszerte állítsák föl a hellén kultúra központjait új városok építésével vagy a meglévők görög mintára való átszervezésével. A hellenizmus terjedését a görög istenek templomai mellett a színházak és a testedzésre szolgáló iskolák is segítették. A szerző így ír Nagy Sándor kulturális szempontból is fölényes hatalmáról: „Az egész föld elnémult előtte.” A király szívét azonban óriási hatalma miatt egészen átjárta a büszkeség. Nagy Sándort elérte Isten büntetése, megbetegedett és meghalt. Előtte azonban még fölosztotta birodalmát legfőbb emberei közt. Közülük egy volt Antiokhosz Epiphanész, „az istentelen sarj”, aki hadjáratai során később Jeruzsálemet is kifosztotta. Épp az ő uralkodásának idején történt, hogy
„hitehagyottak” léptek fel Izraelben (a kifejezés szó szerinti fordítása: ’tör- vényszegő’), akik a többi zsidó közül sokakat rávettek, hogy a hellén szokásokat és életvitelt kövessék. Izrael népe élete értelmeként védelmezte különleges kapcsolatát Istennel, más népekkel pedig egyedül az Úrral való erős szövetségre alapozva tudott kapcsolatot kezdeményezni. Ez ma is igaz, amikor olyan szokásokat veszünk fel, amelyekkel csak világi elvárásoknak próbálunk megfelelni.
Imádság a békéért
