1Makk 6,1–13. Antiokhosz Epiphanész vereségei
és halála
1Amikor Antióchosz
király a felső tartományokat járta, azt hallotta, hogy Perzsiában van
egy igen neves város, Elimaisz, amely ezüstben és aranyban bővelkedik.
2Temploma
is igen gazdag, és ott vannak azok az arany páncélok, vértek és
pajzsok, amelyeket Sándor, Fülöp fia, Makedónia fejedelme hagyott ott,
aki először Görögországon uralkodott.
3Elindult tehát és megpróbálta bevenni és kifosztani azt a várost, de nem bírta, mert a város lakói előre értesültek a tervről.
4Felvették vele a harcot, úgyhogy menekülnie kellett onnan. Ő nagy szomorúsággal távozott, és visszatért Babilóniába.
5Ekkortájt jött valaki és azt a hírt hozta neki Perzsiába, hogy azok a seregek, amelyek Júdea földjén voltak, megfutamodtak,
6és
hogy Líziász kivonult egy hatalmas sereg élén, de menekülnie kellett a
zsidók elől. Ezek megerősödtek a fegyver és a gazdag zsákmány által,
amelyet a megvert seregtől vettek el;
7lerombolták
azt az utálatosságot, amelyet ő a jeruzsálemi oltáron épített, és a
szent helyet magas falakkal vették körül, mint azelőtt, valamint az ő
városát, Bétszúrát is.
8Történt
pedig, hogy amikor meghallotta a király ezt a jelentést, megrendült és
igen felindult. Majd ágynak dőlt és bánatában beteggé lett, mivel nem az
történt, amit ő akart.
9Ott is maradt sok napig, mert kiújult nagy szorongása, és már úgy érezte, hogy meg kell halnia.
10Ezért
előhívatta valamennyi barátját és így szólt hozzájuk: »Eltávozott az
álom a szememtől, le vagyok sújtva, a szívem elcsüggedt az aggodalomtól,
11és
így töprengtem magamban: Mily nagy nyomorúságba jutottam és milyen
tengerébe a bánatnak, amelyben most vagyok. Pedig hát kedves voltam és
szerettek uralkodásomban.
12Visszagondolok
most azokra a gonoszságokra, amelyeket véghezvittem Jeruzsálemben, mert
elvittem onnan zsákmányul minden ott lévő arany és ezüst tárgyat és
elküldtem, hogy kiirtsák Júdea lakóit ok nélkül.
13Tudom, hogy ezért zúdultak rám ezek a csapások, és íme, nagy bánatomban idegen földön pusztulok el.«
Antiokhosz a perzsiai
hadjárata során hírt kap hadserege számos vereségéről a zsidókkal
szemben, akik nemcsak megszégyenítették seregét, hanem vissza is foglalták Jeruzsálemet, és újjáépítették a templomot. A királyt mélyen megrázták ezek a hírek, megrémült, és bele is betegedett – írja a szerző,
aki háromszor is hangsúlyozza a király lelkiállapotát, a „nagy” jelzőt
hozzátéve (nagy szomorúság, nagy nyomorúság, nagy bánat). Az égető kudarcok
a királyt a múltról való
elmélkedésre indítják. Végül
eljut oda – egyfajta bűn- vallás keretében
–, hogy fölismeri szerencsétlenségeinek okait, a templom
kifosztásában vállalt
irányító szerepét
és a mészárlást, amit egy küldöttje parancsolt. A háttérben pedig bizonyosan a gazdagság
iránti olthatatlan vágy állt, az sarkallta a gonosz cselekedetekre. A gazdagság
megrontja hívő és nem hívő szívét, így Antiokhoszt is megrontotta. Mint ahogy azt később látni fogjuk, Mattatiás fiai is – apjukkal ellentétben – hagyják majd, hogy megrontsa őket az arany, az ezüst. Mindannyiuk élete
erőszakos halállal
ér véget. Már a próféták is elítélték a pénz, a vagyon szolgálatát. Jézus, aki be- teljesíti
a Szentírást, egyértelműen figyelmeztet: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli
az egyiket, a másikat pedig szereti,
vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat
pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak
is.” (Mt 6,24) A mai materialista kultúrában még erőteljesebben
hangzanak ezek a szavak, és még erősebben hat Antiokhosz példája,
hogy távol tartsanak bennünket a
kapzsiságtól.
Előesti imádság
