Július 11., csütörtök

 


Szent Benedek (†547 k.) emléknapja, a nyugati szerzetesek atyjáé, aki a nevét viselő regulával vezeti őket.

 

Mt 10,7–15. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok

 

7Menjetek és hirdessétek: ‘Elközelgett a mennyek országa!’ 8Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, 10sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.
11Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek. 12Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! 13Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. 14Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. 15Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.

 

 

Miután Jézus kiválasztotta a tizenkettőt, és küldetésül rájuk bízta, hogy hirdessék Isten országának eljövetelét, tovább egyértelműsíti, hogy pontosan mit is hirdessenek azoknak, akikkel találkoznak. „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki!” Ezután hozzáteszi, hogy az emberek házaira „rászáll békétek”. Ez a tanítványok, a mindenkori Egyház és minden keresztény közösség számára nélkülözhetetlen üzenet. Figyelmezteti őket: ne hagyják, hogy más aggodalmak megelőzzék ezt: „Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot!” Hasznosnak, sőt szükségesnek tűnhetnek küldetésükhöz, de valójában alattomos módon távol tartják a tanítványokat az evangélium feltétlen elsőségétől. Gyakorta kellene elmélkednünk ezen az evangéliumi szakaszon, hogy megérthessük, mi az igazi kincs, amit Jézus a kezünkbe adott. Máté világosan megmondja, hogy csakis Jézusban van az erőnk, nem a szervezeti formákban, a szervezőképességben, a stratégiákban, a tervekben. Jézus a békéről mint adományról beszél, amit a tanítványoknak nagylelkűen el kell vinniük a városokba, falvakba, az emberek otthonaiba. Erre az ajándékra a világnak ma különösen nagy szüksége van. Sokak, sokszor egész népek életét sújtja, mérgezi az ellenségeskedés, az erőszak. És gyakran épp a mi otthonainknak, a mi családjainknak kell megkeresniük a békét, amelyet nem találnak, és amely pedig az egyetlen terepe a nyugodtabb és boldogabb életnek. A feszültségek és a félreértések túl gyakran teszik otthonainkat a széthúzás és a szétszakadás színhelyévé. A keresztény közösség arra hivatott, hogy a béke munkása és hordozója legyen azokban a konfliktusokban, amelyek a népeket és városaink otthonait is megsebzik.

Imádság az Egyházért