A betániai Mártára, Máriára és Lázárra emlékezünk, akik Jézus barátai voltak.
Imádkozzunk minden súlyos betegségben szenvedőért és a haldoklókért.
Jn 11,19–27. Márta, Mária és Lázár
19Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. 21Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.« 23Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.« 24Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« 25Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, 26és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?« 27Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«
Az Egyház ma Mártára, Máriára és testvérükre, Lázárra emlékezik. Jézus barátai ők, és a
nevükkel többször találkozhatunk az evangéliumokban. Azt is mondhatnánk, hogy mivel
befogadták Jézust a házukba, példát adnak számunkra is. János evangéliuma egy drámai
pillanatban mutatja meg ezt a családot: Lázár, aki súlyos beteg volt, meghalt. Jézus elmegy
hozzájuk tanítványaival együtt. Márta az, aki elé siet, fogadja őt, Mária viszont otthon marad.
„Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg
testvérem.” Szemrehányásnak tűnhetnek ezek a szavak, pedig a hitről is tanúskodnak. Márta
ugyanis tudja, hogy Jézus jelenléte az életet jelenti. Lázár nővérének e szavai ahhoz a sok
beteghez, idős emberhez vezetnek minket, akiket magukra hagytak és akik nem jutnak orvosi
ellátáshoz. Márta kérése ezért arra emlékeztet minket, hogy Jézus soha nincs távol a szenvedő
ember életétől. Odalép a beteghez, ahogy barátjához, Lázárhoz, és minket is hív, hogy
kövessük őt. Minden tanítványnak olyan emberi érzéseket kell a szívében ápolnia, amelyek
segítenek szolidáris, testvéries és ezáltal emberséges társadalmat felépíteni. Ehhez a szív
megtérésére van szükség, vagyis arra, hogy ugyanolyan érzéseket tápláljunk, mint Jézus Lázár
iránt. Jézust barátja halála a könnyekig megrendítette, és kérte, hogy vezessék a sírjához.
Mártához így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is,
élni fog. (…) Hiszed ezt?” Ma is ezt kérdezi Jézus, hogy meggyújtsa a remény lángját
bennünk. Márta így válaszol: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a
világba jön.” Tegyünk mi is magunkévá ezt a hitvallást.
Imádság a szegényekért
