A fiatal kongói Floribert Bwana Chui emléknapja, akit ismeretlenek öltek meg Gomában, mert nem hagyta magát megvesztegetni.
Mt 9,18–26. Jairus leányának feltámasztása és a vérfolyásos asszony gyógyulása
18Amíg ezeket mondta
nekik, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: »A lányom
most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.«
19Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival.
20Ekkor egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét.
21Azt gondolta magában: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.«
22Jézus
megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: »Bízzál lányom! A hited
meggyógyított téged.« És abban az órában meggyógyult az asszony.
23Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt:
24»Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.« De azok kinevették.
25Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt.
26Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.
Az evangélista néhány sorban Jézus két csodáját is elbeszéli: egy zsidó vezető lányának feltámasztását, valamint a vérfolyásos asszony meggyógyítását. Kafarnaumban vagyunk, a helyi zsinagóga egyik vezetője térdre borul előtte, és így könyörög: „Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet, és életre kel.” Nagyon valószínű, hogy jól ismeri Jézust, látta már a zsinagógában, sőt néhányszor fel is kérte rá, hogy beszéljen. Kétségkívül tudja, milyen jó és irgalmas a fiatal próféta. Mindenesetre ez az egyetlen esélye maradt, hogy élve visszakapja a lányát. Kérésében visszhangzik az a számtalan kétségbeesett ima, amit annyian mondanak idő előtt elvesztett szeretteikért. Tudjuk, hogy a szenvedés mennyire elfogadhatatlan azok számára, akik szeretnek valakit. Ennek a férfinak ugyanakkor erős a hite: hiszi, hogy Jézus mindent megtehet. Amint odaér a zsinagóga vezetőjének házába, megfogja a kislány kezét, fölébreszti a halál álmából, és visszaadja őt az életnek. Útközben – Jézus soha nem jár-kel anélkül, hogy nyomot hagyna – egy asszony, aki tizenkét éve szenved vérzésben, azt hiszi, gyógyulásához elég, ha csak Jézus köpenyének a szegélyét megérinti. Egyszerű bizalom ez, amely egy látszólag még egyszerűbb gesztusban fejeződik ki, ráadásul titokban. Jézus észreveszi, meglátja őt, és azt mondja neki: „Bízzál leányom, a hited meggyógyított.” Máté rámutat arra, hogy Jézus szava és a szegény asszony hite együttesen eredményezi a gyógyulást: szükség van személyes kapcsolatra az asszony és Jézus között, köztünk és Jézus között. És nekünk is fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon nem a tanítvány, nem a keresztény közösség Jézus köpenyének szegélye sokak számára, akik vigasztalást és üdvösséget keresnek? Valóban ilyenek vagyunk mi is? Valóban ilyenek a közösségeink? Jézus az embert keresi a tömegben. Mi is mindig az embert keressük, aki kér, akinek saját, egyedi története van.
Imádság a szegényekért
