JÚLIUS 25., CSÜTÖRTÖK

 

Szent Jakab apostolnak, Zebedeus fiának emléknapja: az apostolok közül ő szenvedett először mártírhalált; sírját a spanyolországi Santiago de Compostelában tisztelik.

 

Mt 20,20–28. Jakab, Zebedeus fia

Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. ²¹Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.« ²²Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!« ²³Ő erre azt mondta nekik: »A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«

Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. ²⁵Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. ²⁶Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, ²⁷és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. ²⁸Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

 

 Ma az Egyház Jakab apostolra emlékezik. Jézus a Galileai-tenger partján találkozott vele, és elhívta, hogy kövesse őt testvérével, Jánossal együtt. Azzal, hogy azonnal elfogadta Jézus meghívását, hogy kövesse őt, Jakab – akit „idősebbnek” neveztek, hogy megkülönböztessék a másik azonos nevű apostoltól – megkezdte tanítványi útját. A többiekhez hasonlóan ő sem értette mindig az Úrnak az életére vonatkozó szeretettervét, és a többiekhez hasonlóan ő is engedett a kísértésnek, hogy helyet, szerepet kérjen magának. Valójában a tanítványsághoz az kell, hogy a Mesterre hallgassunk, és nem az, hogy megpróbáljuk elrendezni a saját helyzetünket. A két fiú édesanyjának kérése, hogy helyet kapjanak Jézus jobbján és balján, nem volt naivitás a részéről. És a többiek féltékeny reakciója sem váratott sokáig magára. Jézus türelmesen helyreigazítja, és tovább beszél mindannyiukhoz. Jakab pedig, aki talán meg sem értette teljesen Jézus válaszát, tovább követi és hallgatja őt, elfogadja a Mester helyreigazítását, majd túlbuzgóságból tüzet akar küldeni az égből, hogy elpusztítsa azokat a szamaritánusokat, akik nem akarták befogadni Jézust. De miután találkozott a feltámadt Jézussal, és befogadta a szívébe a Szentlelket, Jakab az evangélium tanújává lett, egészen a vértanúságig. A hagyomány szerint ő volt az első apostol, aki vértanúságot szenvedett. Azon a napon Jakab megízlelte azt a kelyhet, amelyet Jézus is kiivott. Az ő élete olyan lett, mint a Mesteré: másokért élte. Ezt kérte tőle az ő Ura. És azzal, hogy a végsőkig engedelmeskedett, Jakab teljesítette a küldetést, amelyet Jézus bízott rá.

Az apostolok imádsága