Nunziára emlékezünk, a Nápolyban 1991-ben elhunyt szellemi fogyatékossággal élő
asszonyra; és vele együtt minden sorstársára, akik az Úrban szenderültek el.
Mt 13,36–43. Jézus megmagyarázza a konkolyról szóló példabeszédet
36Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!« 37Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. 39Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: 41az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek, 42és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. 43Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!
A tanítványok hazaérve kérik Jézust, hogy magyarázza el a konkolyról szóló példázatot.
Vannak bensőséges percek Jézus és a tanítványok között, amikor könnyebb kérdéseket
feltenni, és őszintén beszélgetni. Ezek a pillanatok azokra hasonlítanak, amiket minden
közösség megél, mikor összegyűlik a közös imádságban. Jézus jelen van ott, ahol ketten vagy
hárman összegyűlnek az ő nevében. Isten szavának közös hallgatása nagy értékkel és különös
kegyelemmel bír, ami éppen Jézus jelenlétéből adódik. Itt a lényege ennek a baráti
kapcsolatnak, melyet különösképpen János hangsúlyoz, például amikor Jézus a következőket
mondja a tanítványoknak: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket (…) mert amit
hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” (Jn 15,15) A Jézushoz fűződő barátság
lehetővé teszi, hogy az evangélium értelmének mélyére hatoljunk. Jézus elmagyarázza a
tanítványoknak, hogy a jó mag és a konkoly, melyekről a példázat szólt, együtt növekednek.
Az emberek történelme közös. Isten azért jött, hogy azt az ő országába vezesse. A konkoly,
vagyis a rossz jelen van a világban és a hívők szívében, ahogy a tanítványok közösségében is.
A jó és a rossz ott lakik minden népben, minden kultúrában, minden közösségben és minden
szívben. Az Úr azonban szíve mélyén végig reménykedik, hogy a konkoly is átalakulhat
búzává, és ez mindannyiunk felelőssége. Fontos, hogy a hívők igyekezzenek átalakítani az
őket körülvevő konkolyt.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
