Mt 12,1–8. Az Emberfia ura a szombatnak is
1Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.
2A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: »Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.«
3Ő azt felelte nekik: »Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak?
(1Sám 21,2-7)
4Hogyan
ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem
volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak?
5Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek?
6Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt.
7Ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’, nem ítéltétek volna el a vétleneket.
(Óz 6,6)
8Mert az Emberfia ura a szombatnak.«
Szemrehányást tesznek Jézusnak, amiért hagyta, hogy a tanítványok útközben, szombaton szedjenek néhány szem gabonát. A mester két, a Szentírásból vett példával válaszol, és Ozeás szavaival erősíti meg, hogy milyen tágas Isten szíve: „Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot.” (Oz 9,13) Az Úr nem azt kívánja a hívő embertől, hogy mereven, külsődlegesen ragaszkodjon a szabályokhoz, hanem hogy a szívét adja. Ez a mérték valójában kezdettől fogva jelen van a bibliai kinyilatkoztatásokban. Némely héber kommentárban például a következőket olvashatjuk: „A szombat értetek van, és nem ti vagytok a szombatért.” Bizonyos magyarázók szerint a rabbik tudták, hogy a túlzásba vitt vallásosság a Törvény lényegének megvalósítását veszélyezteti: „Semmi sincs olyan fontos a Tóra szerint, mint az emberélet megmentése. Ha a legkisebb kockázat is fennáll, hogy egy emberélet veszélybe kerül, félre lehet tenni a Törvény minden tiltását.” Jézus az élet szellemét dicsérte, amely Isten és az ember középpontba helyezéséhez vezetett. Egyszóval ő adta meg a hiteles értelmezést. A „szombat” azt tanúsítja, hogy Isten szerető módon jelen van a történelemben. Az Úr Jézus Isten szerető arca. Ezért ismétli el újra, hogy irgalmasságot akar, nem pedig áldozatot. Miért van az, hogy a farizeusokhoz hasonlóan mi is gyakran az áldozatot részesítjük előnyben az irgalmassággal szemben? Mert azt gondoljuk, hogy nálunk minden rendben van, míg irgalmasságból mindig adósok maradunk másoknak. Jézus nem szegi meg a törvényt, hanem szeretettel beteljesíti azt. Isten nem előírást ad, hanem a szeretet szavait, hogy az ember élete teljes legyen. Ha ettől megfosztjuk a törvényt, áldozatokra redukálva azt, akkor csak egy előírás lesz belőle, ami a farizeusi képmutatáshoz vezet. Holott Istennek a szív, az irgalmasság a fontos.
A Szent Kereszt imádsága
