Július 31., szerda


Mt 13,44–46. Példabeszéd a kincsről és a gyöngyről


44Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
45Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. 46
Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.



Az olvasott evangélium sürgető meghívás arra, hogy befogadjuk a szívünkbe a mennyek

országának misztériumát. Az evangélium üzenete nagyon világos: semmi sem ér fel Isten

országával, és megéri mindent hátrahagyni érte. Ez felettébb okos választás. Hányszor

vagyunk hajlandók mindent, még a lelkünket is eladni, hogy birtokoljunk valamit, ami érdekel

minket, de a legtöbbször nem is éri meg! A kérdés az, hogy valóban érdekel-e bennünket az

Úr és az ő barátsága, és hogy képesek vagyunk-e megérteni, milyen örömteli, teljes élet tárul

elénk „váratlanul”, ahogyan az elé a földműves és kereskedő elé, akik ma nagy hatással

mutatják nekünk a követendő utat. Gyakran úgy gondoljuk, hogy az evangélium lemondást,

áldozatot követel, és hogy ez nehéz és nem túl személyes igény. Valójában az ellenkezőjéről

van szó: Isten gondviselése által megtalálni az életünkben a legdrágább dolgot, amiért

örömmel és sietve eladjuk mindenünket, amink van. Félünk, hogy elveszítjük a kincset, és

hogy megszerezzük, örömmel megteszünk bármit, mert pontosan ez az, amit kerestünk, és

amire szükségünk van. Ezt jelenti az öröm, amikor Jézus azt mondja, „kövess engem”, ez a

legdrágább kincs, amely teljes életet hoz nekünk, és mindent megad, amire szükségünk van.


Imádság a szentekkel