Mt 10,16–23. Az üldözések megjövendölése
16Íme, úgy küldelek
titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a
kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.
17De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket.
18Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.
19Amikor
pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit
beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
20Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.
21Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket.
22Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.
23Amikor
az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert
bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem
jön az Emberfia.
„Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé!” A bárányok mindig gyöngébbek a farkasoknál, sőt, látszólag vesztésre vannak ítélve velük szemben. Ám éppen ebben a helyzetben, amit Jézus maga is átélt, fogalmazódik meg az Egyház küldetése. Andrea Santoro atya, római pap, aki Törökországban élt misszióban, és ott ölték meg, néhány héttel a meggyilkolása előtt ezt írta: „Micsoda előnyt jelent, hogy mi, keresztények egy fegyvertelen Istenben hiszünk, olyan Krisztusban, aki arra hív, hogy szeressük ellenségeinket; hogy szolgáljunk, és így lehessünk a ház »urai«; hogy utolsók legyünk, és így lehessünk elsők; olyan evangéliumban hiszünk, mely megtiltja a gyűlöletet, a haragot, az ítélkezést, az elnyomást; olyan Istenben, aki báránnyá lesz, hagyja, hogy lesújtsanak rá, és ezáltal pusztít el minden büszkeséget és gyűlöletet; olyan Istenben, aki szeretettel vonz magához, és nem hatalommal uralkodik; ez olyan előny, amit nem szabad elveszítenünk.” Aranyszájú Szent Jánost idézi: Krisztus bárányokat legeltet, nem farkasokat. Ha bárányokká leszünk, győzni fogunk, ha farkasokká leszünk, elveszünk. A keresztények csak a galambok szelídségéhez és egyszerűségéhez hasonló szavakkal és viselkedéssel állhatnak ellen a gonosznak. Az igazságtalanságok, a leggyöngébbek szenvedésének botránya, az élet kioltása, a sok szegény és kevés gazdag között egyre megosztottabb világ sebeinek láttán a tanítvány nem hallgathat, még akkor sem, ha tudja, ellenkezéssel fog találkozni, és életével kell tanúskodnia arról, hogy ő Isten gyermeke, és nem a világ fia. Jézus ennek a napnak az evangéliumi szakaszában így bátorít és vigasztal bennünket: „Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.”
A Szent Kereszt imádsága
