Mt 10,24–33. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik
24Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál.
25Elég
a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az
ura. Ha a ház urát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a háza népét?
26Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna.
27Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről.
28Ne
féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják
megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja
pusztítani a gyehennában.
29Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül.
30Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken.
31Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti a verebeknél!
32Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.
33De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Miközben Máté evangélista megörökítette Jézus ezen szavait, bizonyára szeme előtt lebegett saját közösségének tapasztalata, mely heves támadásoknak és üldöztetésnek volt kitéve. Ezért akarta megnyugtatni őket: az Úr soha nem hagyja el tanítványait. Mindazok, akik életüket adják az evangéliumért, vigasztalást és erőt kapnak az Úrtól, hogy szembe tudjanak nézni az őket érő nehézségekkel és próbatételekkel. Sohasem volt egyszerű és akadály nélküli a keresztény közösségek számára a kereszt és a feltámadás evangéliumának hirdetése. Természetesen fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit jelent számunkra az a felszólítás, hogy „Ne féljetek!”, hiszen mi nem az üldöztetés idején élünk. Egy beletörődő kereszténységnek, mely nem képes a békés világban remélni, megfogyatkozik az ereje. Vannak, akik azt gondolják, hogy az evangélium azt kéri tőlünk, hogy lehajtott fejjel éljünk, sőt csak állandó lemondást vár tőlünk, tekintet nélkül ránk, és végeredményben nincs hatással a társadalomra. Pont ellenkezőleg. Az evangélium útján járó tanítvány nem téved el, Isten megtartja. Jézus azt mondja: „Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatokat számontartják.” Ez tehát a keresztény ember igazi bizonyossága: nem vagyunk sérthetetlenek, legyőzhetetlenek, de Isten mindig szeret minket. Semmi sem veszhet el az életünkből, mert Isten szeretete óv minket. A szeretet nem hagy veszni semmit. „Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.”
Előesti imádság
